Adalékok a nemzeti és üzemi bizottságok Nógrád megyei tevékenységéről

Előszó

Nógrád megye gazdag munkásmozgalmi hagyománnyal rendelkezett már a századfordulón s még inkább a Tanácsköztársaság és a Horthy fasizmus idején. A munkásmozgalmi tevékenység különösen jelentős volt a salgótarjáni iparmedencében, a pásztói járás északi, a szécsényi járás keleti felében, a szénbányászat felvevő körzetében. E mellett szerepet kapott a két világháború között Nógrád munkásmozgalmában a megye nyugati vége, különösen a Budapestre, Vácra bejáró építő és famunkásság, forradalmi érzelmű kispolgárság. A nógrádi munkásság, szegényparasztság és népi értelmiség nagyfokú, tudatos részvétele a Tanácsköztársaság kivívásában, annak védelmi harcaiban, fokozottabb ellenakciót, könyörtelenebb politikát váltott ki az ellenforradalmi rendszerből. Fokozott gondot fordítottak a munkásság illegális tevékenységére, felgöngyölítésére és a legális lehetőségek minimálisra való leszorítására. Ennek ellenére a párt eszméinek mély gyökerei voltak a dolgozók körében, és nyílt fellépésükkel nem egyszer az országos élvonalba kerültek, s méltán figyelt fel rájuk a nemzetközi munkásmozgalom is.
Különösen jelentős volt az 1922. évi nagyszabású bányászsztrájk, amelyhez a gyáripari munkásság csatlakozott, és az 1926-os éhség felvonulás, amely Bertold Brechtet is megihlette. Az 1929. évi novemberi sztrájk négy hete, az 1939. április 12-i salgótarjáni tüntetés a megye határain kívül is hirdette, hogy a kommunista befolyása korántsem azonos a taglétszámmal, a párt ereje és tekintélye jelentős mértékű. Vissza