Fülszöveg
A költészet rendeltetése: kifejezni a természet természetét. Feltartóztathatatlan, ahogy mindenhová eljut, ahogy százmillió évet is átível. Előrenéz: mintát ad az eljövendőknek. Hátratekint: a régiek jelképeiről elmélkedik. Erélytelen kormányokat, gyönge hadseregeket ment meg; fölerősíti a virtus elhaló szavát. Nincs oly távoU cél, ahová el ne jutna, oly finom eszme, amit ki ne fejezne. Locsolja a szívet, akár az eső, s örökké változó szellemként cserél alakot. Fémbe vagy kőbe vésve erénj^e tanít. Mindennap új a húrokon és fúvósokon megzendülő szó. Lu Ji
Az emberek azért csodálják a költőket, mert mítoszokra van szükségük. Ha az iskolákban a nemzeti nyelv siralmas és konformista tanóráin nem idomítanák a gyerekeket a költők kultuszára, és ha e kultusz nem maradna fenn csupáncsak azért, mert a felnőttek tunyák és tehetetlenek, senki emberfia nem érdeklődne irántuk, legföljebb néhány begőzölt csodabogár. Witold Gombrowicz
Az igazi költő arról ismerszik meg, hogy ha sokat olvasom,...
Tovább
Fülszöveg
A költészet rendeltetése: kifejezni a természet természetét. Feltartóztathatatlan, ahogy mindenhová eljut, ahogy százmillió évet is átível. Előrenéz: mintát ad az eljövendőknek. Hátratekint: a régiek jelképeiről elmélkedik. Erélytelen kormányokat, gyönge hadseregeket ment meg; fölerősíti a virtus elhaló szavát. Nincs oly távoU cél, ahová el ne jutna, oly finom eszme, amit ki ne fejezne. Locsolja a szívet, akár az eső, s örökké változó szellemként cserél alakot. Fémbe vagy kőbe vésve erénj^e tanít. Mindennap új a húrokon és fúvósokon megzendülő szó. Lu Ji
Az emberek azért csodálják a költőket, mert mítoszokra van szükségük. Ha az iskolákban a nemzeti nyelv siralmas és konformista tanóráin nem idomítanák a gyerekeket a költők kultuszára, és ha e kultusz nem maradna fenn csupáncsak azért, mert a felnőttek tunyák és tehetetlenek, senki emberfia nem érdeklődne irántuk, legföljebb néhány begőzölt csodabogár. Witold Gombrowicz
Az igazi költő arról ismerszik meg, hogy ha sokat olvasom, ha sokáig élek műve társaságában, megváltozik bennem valami: nem is annyira a hajlamcdm vagy az ízlésem, inkább a vérem -mintha valami fortélyos kór fészkelődne be, hogy megváltoztassa keringését, sűrűségét, egész jellegét. Egy Shelley, egy Baudelaire, egy Rilke szervezetünk legmélyére hatol, és úgy begyökerezik, akár egy káros szenvedély. A költő társaságában a test erőre kap, majd elernyed és felbomlik. Mert a költő a bomlás ügynöke, vírus, álcázott betegség, a vörös vérsejtjeinkre leselkedő legsiilyosabb veszély E. M. Cioran
Vissza