Szintentartó, fejlesztő és terápiás foglalkoztatás

Előszó

Tapasztalat szerint vannak betegségek és fogyatékosságok, amelyek látszólag stagnálóak, illetve vannak, amelyek progrediálnak, mások gyógyulnak vagy állapotjavulással kecsegtetnek. Sikerként regisztrálható, ha egy beteg vagy fogyatékos személy állapota - integrációra való alkalmassága - a reá irányuló, jobbító célú, szakszerű tevékenység(ek) eredményeként javul, ugyanakkor az állapotromlást nem mindig e tevékenység(ek) eredménytelensége magyarázza. Nem ritkán eredményként kell elfogadni az adott állapot változatlanságát: gyakran reális célként nem is fogalmazható más, mint a sikeres szintentartás.
A jobbító cél elérésének a gyógyszeres, műtéti és más jellegű, közvetlenül terápiás eljárásokat meghaladó, legáltalánosabb eszköze a foglalkoztatás. A foglalkoztatási formák rendkívül változatosak, emellett a legkülönbözóbb intézménytípusokban (iskola, intézet, szociális otthon, kórház, szanatórium stb.) és sokféle betegségre, illetve fogyatékos személyre irányulóan valósulhatnak meg.
A jelen kötet e változatos formákból mutat be néhányat, történetiségükkel, szakelméleti alapvetéseikkel és gyakorlati módszertani elemeik leírható vázlataival. Nem véletlen, hogy a tanulmányok többségének központi eleme a munka: a munkával munkára nevelés, a munka, mint terápiás eszköz. Máskor a munkaképesség, a munkára való alkalmassá tétel, a munkaképesség helyreállítása mint cél van jelen, ám gyakran az oda vezető út is változatos foglalkoztatási formák eszközként való igénybevételén keresztül vezet. Vissza