Eger török műemlékei

Előszó

Dobó István és örökké emlékezetes bajtársai, Eger várának népével együtt megvédték 1552-ben a túlerővel támadó törökkel szemben a lekicsinyelt "juhaklot", amely az ostrom után Dobó szavai szerint "annyira leromboltatott, hogy inkább mezőnek, mint várnak mondható..."
Az ostrom utáni időkben vontatottan indulnak meg a vár erődítési munkái, nagyvonalú építkezések végrehajtására csak a század végén kerülhetett sor.
A Habsburg-dinasztia lemond a félszázad óta tartó eredménytelen harc folytatásáról, ezért a portával kötött drinápolyi békaszerződésben elismeri az akkori "status quo"-t (1586). Ugyanakkor szervezi belső erőit: a végvárak jókarba helyezésére és megerősítésére nagy anyagi áldozatokat hoz. Ebben részt vesz az egyház is, az egri püspökség évi 30 000 Ft jövedelmének kétharmadáról lemond az egri vár javára. Csakis ilyen arányú áldozatvállalás árán lehetett hozzáfogni a nagyvonalú várépítéshez. A várépítés munkáit olasz építőmesterek végzik. Ezek közül messze kimagaslik Ottavio Baldigara várépítész, akinek korszerű elgondolású tervei alapján építik meg azúj egri várat. Az építés munkáiban mindig ott látjuk három-négy vármegye magyar jobbágynépének ezreit, akik követ, meszet, fát szekereznek, ugyanakkor a kőbányákban verejtékezik Felnémet, Cigléd, Tállya és Maklár népe is. A legnehezebb munkát török foglyokkal végeztetik és ezért megjavítják élelmezésüket. A korszerűen szélnek eresztik a végvári harcokhoz szokott magyar katonaságot. Vissza