Előszó
Szeretettel köszöntöm a Vecsési Kalendárium minden olvasóját!
Tisztelt Olvasó, akivel e sorok közvetítésével részesülök találkozásunk örömében, elmondom Önnek, hogy amikor öt évvel ezelőtt a szerkesztő úr kezdeményezésére a kalendáriumi műfaj újrateremtésével először találkoztunk, ébredt bennem az a remény, hogy kapcsolat, közösség jön létre köztünk, ami emlékeztet mindarra, ami már többé meg nem változtatható módon megtörtént, és abban, ami előttünk áll, amit sokféleképpen alakíthatunk, de ezek közül csak egy változat valósulhat meg.
Az élet előzetesen nyújt variánsokat, de a történések, a lehetőségek számtalan változata közül egy és egyetlen, ami megvalósul, amin többé nem változtathatunk. Őszinte örömöm, hogy a kalendárium immár ötödik alkalommal jelenik meg, mintegy határkőként az elmúlt évek, a múló év és a titokzatos ismeretlen jövő év, évek között.
Tisztelt Olvasó!
Azzal a vallomással tartozom Önnek, akkor is, ha gondtalanul, bajok nélkül él, s akkor is, ha szegénységben, betegségben, létbizonytalanságban tengeti életét, számomra nagyon nagy öröm az, hogy sokak segítő munkája nyomán községünk jelentősen gyarapodott. A hat évvel ezelőtti állapothoz képest ma már van elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű ivóvizünk. Egyre több szennyvízcsatorna épül. A korábban megkezdett iskolabővítéseket, átalakításokat eredményesen befejeztük, és az 1996-os jubileumi évben végére értünk a község legszebb, legjobb, országos és külföldi elismerést kiérdemelt falusi iskolája és tornaterme megvalósításának. A telefonfejlesztésekkel világszínvonalra kerültünk.
Ez csak néhány eleme azoknak a rendkívül fontos fejlesztéseknek, melyekkel községünk gyarapodott. Mindezeknél fontosabbnak tartom azt a szellemi gazdagodást, amit minden területen tapasztalok. Például itt a kalendárium, amit ön a kezében tart. De rendezvények sokasága: zene, ének, próza, vers, templomi hangversenyek, klubok, amelyek az idősebbeknek nyújtják a közösség örömét épp úgy, mint a fiatalok egymáshoz kötődését. Fontos a fafaragók, keramikusok, festők, grafikusok, képzőművészek tevékenysége, melyet a felnőttek adnak át a gyermekeknek. Megbecsülést érdemlő energiával dolgoznak sokan a sportélet kibővítésén és színvonalának emelésén.
Egyre többen vesznek részt a községi ünnepségeken. Ma már bátran éneklik a Himnuszt és a Szózatot. Van, amikor nem jut mindenkinek ülőhely a templomokban.
Vissza