Játék a kastélyban

Előszó

Író, színműíró, a Petőfi- és Kisfaludy-Társaság tagja, a Színpadi Szerzők Egyesületének díszelnöke, a francia becsületrend lovagja, született 1878. január 12-én, Budapesten, hol atyja orvos volt. Egyetemi tanulmányait Genfben és Budapesten végezte. 1910-ben a „Pesti Hírlap" dolgozótársa lett, közben a „Budapesti Napló", azután az „Új Idők", „A Hét" és a „Pesti Napló"-ba is dolgozott. Amikor 1902-ben nagy feltűnést keltett az „Éhes város", az éles és brilliáns tollal rajzolt kórkép a XX. század legelejének Budapestjéről, akkor ez a regény már a negyedik kötete volt a huszonnégy éves Molnár Ferencnek, aki novelláival, karcolataival, a gyermekéletből kiragadott rajzaival rangot szerzett magának a magyar írók világában már az „Éhes város" megjelenése előtt is. Az utána következő regényei is mind kivételes sikert jelentettek szerzőjének. A világháború elején az „Est" haditudósítója volt... Molnár Ferenc neve külön fejezetet jelentett minden színpadi irodalmunk történetében. Az internacionális érdekességű, de azért tipikusan magyar és pesti szalonvígjátékok soha nem sejtett világsikere elválaszthatatlanul összeforrott az ő diadalmas csengésű nevével. írói stílje, a legfinomabb franciákat megszégyenítő elméssége, páratlan dialógusművészete, káprázatos színpadi bravúrja, merészen szárnyaló fantáziája, színes lírája messze földön csodált, kivételes és irigyelt értékei irodalmunknak... Molnár Ferenc a magyar színpadi irodalom első nagykövete. Félelmes és győzelmes hódító, aki csatát csatára nyerve, öt világrész földjén tűzte ki már a magyar kultúra tiszta lobogóját. Vissza