Molnár Ferenc (dedikált példány)

Fülszöveg

"Molnár Ferenc már életében legenda volt: személyisége ékesen példázza munkáinak erényeit és hiányosságait. Ellentmondásos jelleme és életműve mindig szélsőséges érzelmeket váltott ki, pályafutását lelkes hódolók és ádáz ellenségek kísérték. Mind Magyarországon, mind külföldön megosztotta a kritikusok táborát; sikerének delelőjén minden darabját üdvrivalgás és füttykoncert, áradozás és megvetés fogadta. Barátai és ellenfelei egyaránt megpróbálták megfejteni Molnár hallatlan népszerűségének titkát, ám korhoz kötött értékeléseiket mindig az érzelmi indítékok, valamint a szociális és politikai hovatartozás határozta meg; az ítéleteket aztán a rákövetkező korszakok folyvást felülvizsgálták és újraértékelték... Jelen tanulmány célja, hogy felülvizsgálja a korábbi kritikusok mértéktelen szubjektivitását, és legalább részben pótolja Molnár kritikai értékelésének hiányosságait."
Györgyey Klára monográfiája végigköveti az író életét és pályáját. Bemutatja a kort, amelyben Molnár felnőtt, és "az első budapesti íróvá2 vált, a nagy siker elérkezését, majd az utazás időszakát, végül az emigrációban eltöltött éveket. Műfajonként tárgyalja Molnár műveit, kitérve nemzetközi fogadtatásukra is. Magyarországon ez az első, ideológiamentes elemzés Molnár Ferencről és életművéről.
"Az ördög és a Liliom frenetikus sikere után hemzsegtek a színházi szakemberek minden Molnár-premieren, s elbűvölve figyelték, hogy hódítja, bűvöli sorra a külföldi színpadokat ez a hirtelen feltűnt, szellemes, monoklis magyar. A gőgös nagyvilág elkezdett odafigyelni egy kis ország művészi teljesítményeire. Neki köszönhetjük, hogy a nyelvünkbe beszorítottság önvédelmi jelszava érvénytelenné vált. Ez a tősgyökeres pesti, a későbbi luxus-emigráns, mialatt műveivel öregbítette Magyarország hírnevét a határon kívül, haláláig imádott Budapestjének fia maradt. Csak az állampolgár vándorolt ki, az író otthon maradt...
Ez a grafomán azonban nemcsak írt és leírt, hanem leleplezett: mindent, mindenkit, minket és önmagát is. Azokban a témákban, amelyek őt főként érdekelték, csak a divat változott, de a lényeg nem... A szellemi szivárvány minden színét - pajkos bemondások, sikamlós szóviccek, mélyre látó aforizmák, haslövésként ható "bon mot-k" - megcsillogtatta. Szellemessége utolérhetetlen és csábító volt." Vissza