Az üvegcipő

Előszó

Részlet:
A kezdő önéletrajza
Születtem 1878-ban Budapesten. Meg akartam halni 1911-ben Budapesten. Tanúlmányaimat elkezdtem 1896. szeptember 2-án, amikor elhatároztam, hogy büntetőjogász leszek: tanulmányaimat végeztem 1896 szeptember 3-án, amikor hírlapíró lettem. Első fellépésem 1893-ban volt a "Tündérke" című darabban, a Svábhegyen, ahol Béla szerepét játszottam, és Kertész Ella volt a partnerem. Orvosi pályám legkiemelkedőbb mozzanata az volt, amikor 1913-ban Bródy Sándort kezeltem Abbáziában. Mint arcképfestő Janovics Pál képtárában szereplek, két képpel, egyetlen tájképem Braun Sándor gyűjteményében van. Első zenekiadóm a genfi Henn-cég volt, ahol mint Opus 1.a "Printemps" című keringőm megjelent. Egyéb zeneműveim. "Népszerű karmester" (énekelte a jó Nyárai a kabaréban) és a "Benzin" (Szép Ernő szövegére, amelyet a zenével megöltem). Mint kabarészínész 1908 szilveszter éjszakáján léptem föl először és utoljára, mérsékelt sikerrel az Andrássy úti Modern Színházban. Egyetlen és legjobb szobrászati munkám Herczeg Ferencné Grill Júlia mellszobra: nem tudom, kinek a gyűjteményében van, mert ellopták tőlem. Mint építész én fúrattam az Otthon földszinti termének falába azt a szelelőlyukat, amely miatt majdnem bedőlt az egész ház, mert a lyukat pont egy vastraverz alá terveztem. Iparművészeti alkotásaim közül a legnevezetesebbek: az otthon nagy gázcsillárjának villamossá való átalakítása (1909), és ama testőrköpenyeg tervei, amelyeket darabom számára a Vígszínház egbízásából készítettem (1910). Én találtam fel a tojásos velővel töltött káposztás palacsintát (1911) és azt hogy hogyan lehet 21000 fehérvérsejt dacára elvenen kikerülni a kórházból (1910). Egyéb találmányaim: a hydro aeroplán és a Bier-féle gumilabdás szívócső, amelyeket, fájdalom, utánam is feltaláltak, és az egyetlen ember, akivel a titkomat közöltem, és aki most tanúskodhatnék mellettem, szegény Cholnoky Viktor, meghalt. Körülbelül ezek a legfontosabb mozzanatai életemnek, legfeljebb még azt tehetném hozzá hogy sokoldalúságom kiegészítéséül most ifjúi ambícióival az írói pályára készülök, sőt talán szomorú, hogy ez a kijelentésem a legkomolyabb ebben az önéletrajzomban."
Molnár Ferenc

Első darabja
Neumann doktor színházra nem adott pénzt a fiának, de egy ismerős biztosítóintézeti tisztviselő tűzellenőr szabadjegyével Feri rendszeresen járt a Népszínházba, és hamar elragadta a színpad varázsa. A jóvágású, fekete hajú, fekete szemű, kicsit köpcös gyereknek színészi ambíció is voltak. A Böskével és a barátaival rendezett próbálkozások közül technikai szempontból maradt emlékezetes a Kék barlang. A szomszédban lakó jó barát, a későbbi festőművész, Feiks Jenő papírfigurákból álló játékszínházat kapott ajándékba. Náluk, az alagsorban került sor a nevezetes előadásra, amelyre később Molnár így emlékezett:
"Atyám orvos lévén, házi gyógyszertárunkban eltörött egy sötétkék orvosságos üveg, s annak egy darabja mögé égő gyertyát állítva kék fényt voltunk képesek színpadunkon előállítani, miközben drámám alakjai "Huj, huj, most gyövök én" kiáltásokkal ugrálták a kék fényben. Sokkal többet nem is mondtak, akkor még nem helyeztem súlyt a dialógra." Vissza