Molnár-C. Pál festőművész emlékkiállítása

Előszó

Kedves Tárlatlátogatók!
Engedjék meg, hogy rendhagyó katalógusi szöveggel mutassam be a kiállító művészt, Molnár-C. Pált, és én szóljak Önökhöz, a leánya, aki abban a szerencsében részesültem, hogy harmonikus lénye árnyékában létezhettem. Hadd kezdjem írásomat egyik levelében talált idézettel: "Reggel már izgatottan ébredek, mint vőlegény, aki szerelmesével találkozik... Nekem mindennapos újraéledő, boldog izgalmam - találkozás a palettával, az ecsettel, a vászonnal, az örökös erőpróbával - a művészettel." - Így indult reggelente fütyörészve a Ménesi úti villa emeletén levő műtermébe, mely délelőttönként az ő külvilágtól lezárt vára volt. itt staflija elé ülve játszott, szórakozott, festett, mert részére az alkotás nem verejtékes munka volt, hanem bő képzeletének képi kifejezése. Azt adta, amit a mai zaklatott ember csak ritka nyugalmi pillanataiban "ünnepnapokon" tud átélni. Ennek a kiegyensúlyozott képi megjelenítésének köszönhette rendkívüli közönségsikerét, amikor is a kiállításokon művei lábon elkeltek. Ő, hogy kifejezésével éljek, eszelős szenvedéllyel ragaszkodott a kiegyensúlyozott ábrázoláshoz, mert ezt diktálta embersége. Akik személyesen ismerték, tudják, milyen üdítő élmény volt egy találkozás Möcöpövel. Délután műtermét elárasztották hívei és művészeti, filozófiai, irodalmi, műszaki, vagy bármi tárgyú beszélgetés kölcsönös feltöltődést eredményezett. A látogatói számára felejthetetlen órákat szerzett, őt pedig a felé áramló szeretet új feladatokra késztette. Az este már abban a vágyakozásban telt el, hogy bárcsak reggel lenne, hogy megint műtermébe bezárkózva a múzsával társalogjon. Vissza