Tartuffe

Előszó

Részlet a könyvből:
"1664 május 12-én a néhány kiváltságos előkelőség hivatalos Versailes-ba, a kastély színháztermébe. Ott van maga a király is, XIV. Lajos. Érdekes esemény várható: Moliére, egy új darabjának mostanáig elkészült három felvonását mutatja be. A mű címe: Tartuffe.
Hosszú volt az út, míg idáig jutott. Küzdelmes gyermekévek után állt színésznek, majd keserű nélkülözések közt tizenhárom éven át hányódott vidéken kis társulatával. Mikor Párisba került és írni kezdett, végre rámosolygott a szerencse és a királyi kegy. De szinte abban a pillanatban megindult a támadás is ellene. Molére mindig az életet figyelte, meglátta a fonákságokat, igazságtalanságokat kora jellegzetes alakjaiban és bátran színpadra vitte ezeket. A korabeli Franciaország élete kiapadhatatlan forrás volt számára. Egyik életrajzírója feljegyzi, hogy baráti beszélgetés közben egyszer így szólt: "Nem kell már többé Plautust, Teretntiust tanulmányozni, elég ha a világot figyelem." És jól figyelte. Már legelső műveiben bátran gúnyolja a léhűtőket, finomkodókat, kapzsikat, hatalmaskodókat, kora ostoba szokásait és előítéleteit. Ahogy növekedett sikere, úgy nőttek ellenségei. A Kényeskedők kirobbanó forró sikere után egy finnyás előkelőség betiltatta az előadást, a Nők iskolája bemutatója után a korabeli sajtó összpontosított támadást indít, majd röpiratok jelennek meg Moliére ellen. A kifigurázott márkik valóságos összeesküvést szőnek ellene és az udvar egyik belső ember, La Feuillade márki csoportot szervez és Moliére-t el akarják tenni láb alól, csak a király közbelépése menti meg életét. A jó erkölcs nevében indított hajszák egyik vezére Conti herceg lett, aki köztudomásúan a legléhább, legkicsapongóbb életet élte. Az álszent herceggel kapcsolatban ötlik először Moliére eszébe a képmutatást, szenteskedést leleplező darab, a Tartuffe gondolata." Vissza