Tartuffe

Fülszöveg

Moliére, a polgári vígjáték megteremtője és nagy mestere, XIV. Lajos, a «napkirály» korlátlan hatalmú uralkodása alatt írta komédiáit, több mint száz évvel a francia forradalom előtt, a francia polgárság gazdasági és szellemi térhódításának s a korlátlan királysággal való szövetségének időszakában. «Franciaországban a polgárság már saját életet élt, mozgott s fegyverkezett, mielőtt még a monarchia gyors hanyatlásával a porondra kilépett volna», - ismerte fel Péterfy Jenő éppen Moliére-rel kapcsolatban, akiről már hatvan évvel ezelőtt kimutatta, hogy «szatírája a polgárság szája íze szerint való volt». Moliére-ben legmaradandóbb éppen ez az eleven kapcsolata korával, az, hogy darabjainak formanyelvében és észjárásában a fiatal, még felfelé törő polgárság merész józansága szerez bírálati jogot. Művével azért hat ránk ma is olyan vidítóan, mert életfelfogása alapjában ellentmond annak a fölszentelt erkölcsnek, melyet az uralkodó rétegek érdekeinek szolgálatában propagáltak a papok és a régi rend írástudói: a Moliére-i komédia összeütközéseiben és mulatságos helyzeteiben egy új történelmi osztály jut szabadabb lélekzetvételhez.
Működésének első korszakában a vásári eredetű komédiát irodalommá emelte és kivívta számára a magas műfajok rangját. «A nagy Terentius örökségét a vásári komédiás és bohózatíró, Tabarin hagyományával társítja» ismeri el a küzdelem eredményét Boileau, XIV. Lajos korának nagytekintélyű kritikusa és esztétája. Második korszakának minden darabja új kísérlet arra, hogy a komédia ítélkezési jogát új területre terjessze ki. Ennek a hadjáratnak legdöntőbb csatája volt a Tartuffe, melyet Moliére 1664-ben írt, s amely a képmutatókon keresztül az egyház befolyását vett célba. A körülötte kialakult küzdelem érdekes és fontos epizódja az emberiség szellemi szabadságharcainak. Vissza