Moliére remekei I-II.

Előszó

Francziaországnak és az egész világnak legnagyobb vígjátékírója, kit családi nevén eredetileg Poquelin Ker. Jánosnak hívtak, 1622. január közepe táján született Párisban, mint jómódú iparos apának első gyermeke. Születése idején a polgárosztály már számottevő tényezővé küzdte fel magát a társadalomban, hogy XIV. Lajos alatt aztán a legfőbb állásokban az ország sorsát intézhesse. Az idősb Poquelin foglalkozása különben is több volt egyszerű mesterségnél; a kárpitosság a növekvő fényűzés e napjaiban oly iparművészetté fejlett, melyet a legfelsőbb körök méltányoltak legjobban. Költőnk apja hozzá még udvari kárpitos-komornyik lévén, a királyi háztartás alkalmazottjai közé tartozott, a mi anyagi, sőt némi erkölcsi előnyökkel is járt abban a korban, melyben a királyi hatalom az ő korlátlanná vált, ragyogó, sőt éltető meleget egyedül adó körébe bűvölte le a gőgös nemességet is.
Az elsőszülöttet több gyermek követte Poquelinéknél; szaporodtak tehát a gondok és a jólétből mind kevesebb rész jutott egy-egy családtagra. Mi több: az elsőszülött nem volt még tíz éves, már is elárvult, hugával meg két öcscsével egyetemben. Meghalt az édes anya, kit kevéssé pótolhattak a gondos nagyszülők, és bizonyára még kevésbbé pótolt az a mostoha, kit egy év mulva hozott a házhoz az özvegy apa. Mindazonáltal a későbbi Moliére nevelése nem hanyagolódott el. Még három-négy évig maradt otthon a fiú, hogy kitanulja az apa mesterségét, melyet hírneve tetőpontján különösen megbecsült, úgy hogy őt, ki már most örökli atyja udvari rangját, maguk a kárpitosok is majd czéhbelileg tisztelik meg temetésén mint társukat. Tizennégy éves korában aztán egy előkelő jezsuita tanintézetbe került, hova a legkiválóbb családok gyermekei jártak. Ebben a középiskolában nyert ismereteit végül philosophiai és tán jogi tanulmányokkal egészítette ki többé-kevésbbé: annyi bizonyos, hogy volt benne elég nemes becsvágy arra, hogy önképzés útján, saját erejéből oly általános műveltségre tegyen szert, minőt a kor divatja és a lelkében ébredező genius megkívánt. Vissza