Előszó
A költő részint a lélek belső életéből, részint a külső valóságból szedi tárgyait. Belső életünket gondolataink és érzelmeink alkotják, a külső valóságot mind az, ami a természetben s az emberi...
Tovább
Előszó
A költő részint a lélek belső életéből, részint a külső valóságból szedi tárgyait. Belső életünket gondolataink és érzelmeink alkotják, a külső valóságot mind az, ami a természetben s az emberi társaságban végbe megy.
Kétféle költészetet kell tehát megkülönböztetnünk: a belvilág és a külvilág költészetét.
A belvilág költészete maga is két felé ágazik: midőn a költő kiválóan gondolatait, azaz megérlelt és megállapodott nézeteit, meggyőződéseit, szakszerű tanulmányainak eredményeit adja elő, származik az elmélkedés költészete, az úgynevezett oktató, didaktikai költészet; midőn érzelmeit zengi, örömét, bánatát, forrongó indulatait, ez az úgynevezett lantos, lyrai költészet, az a költészet, melyet legszorosabb értelemben a hangulat költészetének mondhatunk, s melyet mondanak dalos költészetnek is, mert különösen dalokat terem.
A külvilág költészete szintén kétfelé ágazik: egyik a leíró költészet, mely a természet s az emberi élet jelenségeit, mintegy képekben, tünteti föl; a másik az eseményes költészet, mely egymásból folyó eseményeket, összefüggő történeteket hirdet.
A költészetnek e szerint négy fő faja van: oktató és lantos, leíró és eseményes.
Vissza