Mojzes Imre összegyűjtött tudományos cikkei I-VI.

Fülszöveg

Mojzes Imre (1948-2009) felsőfokú tanulmányait a Moszkvai Energetikai Egyetem Villamosmérnöki Karán végezte, kitüntetéses oklevelét a félvezető eszközök szakon 1972-ben kapta.
A műszaki egyetemi doktori címet 1979-ben, a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1980-ban, a műszaki tudomány doktora fokozatot, illetve DSc címet 1988-ban érte el. Mindhármat a félvezető eszközök témaköréből. Címzetes egyetemi tanárrá 1988-ban, egyetemi tanárrá 1991-ben nevezték ki.
Kevesen tudják, hogy azok közé tartozott, akik kiegészítő szakmákban is képezték magukat: szabadalmi ügyvivői oklevelet szerzett 1992-ben az Országos Találmányi Hivatal tanfolyamán, és Engineering Management diplomát a State University of New York egyik intézményében, 1994-ben. Szakokleveles politikai szakértői oklevélnek is birtokosa lett 1997-ben, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Századvég Politikai Iskolájának tanfolyamán.
Politikai szakértését meg is koronázta 2008-ban egy további egyetemi doktori címmel a politológia témaköréből: a tudományos kutatás hatékonyságáról írt értekezéssel.
1972–73-ban, a TUNGSRAM Rt.-ből indult, műszaki ügyintézőként. A folytatásra, 1973 és 91 között, az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében került sor. Később tudományos munkatárs, osztályvezető, főosztályvezető-helyettes, főosztályvezető, végül igazgatóhelyettes lett.
1975–1987 között óraadó az ELTE TTK-n, majd 1991-től folyamatosan a BME egyetemi tanára. 1992 és 1995 között ő vezette az Elektronikai Technológiák Tanszéket. Ezt követően, 1995–1999 között, „kirándul” a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány anyagtudományi, anyagtechnológiai BAY­ATI intézetébe, tudományos igazgatóként.
1999–2000-ben izgalmas és fontos szakmai megbízatást kap a Miniszterelnöki Hivataltól: ő lett hazánkban az Évszámkezelési Kormánybiztos.
2005-ben mellékfoglalkozásban elvállalta a Debreceni Tudományegyetem Kísérleti Fizika Tanszékének egyetemi tanárságát. Mintegy harminc diplomaterv, tizenegy egyetemi doktori, tizenöt kandidátusi és PhD elkészítését vezette. Legalább ennyi fiatal mondhatja őt közvetlen mesterének.
Szakmai tevékenysége a vegyület-félvezetőkből készült optikai, mikrohullámú eszközök fizikája, technológiája, ezek alkalmazása. A mikrohullámú méréstechnika, érzékelők, fém-félvezető átmenet volt fő tematikája. Az ő irányításával fejlesztette ki az
MFKI a nagyfrekvenciás tranzisztorcsaládját, ami komoly hiányt pótolt az akkori hazai palettán. A megbízhatóság, minőségügy, képfeldolgozás adta további szakmai súlypontjait, de – és kormánybiztosi megbízatását is ennek köszönheti – foglalkozott az informatika társadalmi hatásaival is.
Hazánkban elsők között fordult a nanotechnológia felé. Szervezői munkája sokat lendített a téma hazai térhódításán.
Közel kétszáz cikk, százötven előadás, tizenegy könyvrészlet, huszonnégy könyv, szerkesztés, írás fűzödik a nevéhez; huszonkét szabadalomban, jogvédett munkában részes.
Elnöke volt a Híradástechnikai és Informatikai Tudományos Egyesület Mikroelektronika Szakosztályának. Különösen meleg baráti szálak fűzték egy informatikai civil szervezethez, a Tahi Baráti Körhöz, amelynek alapító tagja volt. Ő volt az MTA Nano Törzsasztal alapító elnöke is – a törzsasztal neve ma már „Mojzes Imre” Nano Törzsasztal. Alapító elnöke volt a Hírközlési Érdekegyeztető Tanácsnak. Távozásával a Lánchíd Kör elnöki széke is megürült.
Aktív tagként dolgozott az URSI (Union of Radio Science) Magyar Nemzeti Bizottságában, a Magyar Szinkrotron Bizottságban, a Magyar–Japán Baráti Társaságban, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium „Szélessáv Munkabizottságában”; tagja volt az Institute of Electrical and Electronics Engineersnek (IEEE, USA), az American Society of Materialsnek, a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesületnek. Vissza