Nevetés közben is fáj a szív

Előszó

Mohr Gedeon, kassai, majd mengusfalvi, szepesmateóci, végül hosszúszói evangélikus lelkész írásaiból jött létre ez a válogatás. Rövidke írások, karcolatok, megfigyelések váltják egymást, közbevetve egy-egy vers vagy prédikáció. De találunk a könyvben regényrészletet, történelmi rajzot, útleírást is. Harminc esztendőt ölel fel a sokféle írás: 1945-től 1974-ig. Összefogja őket azonban szerzőjük emberismerete, szeretete, törődése és hite is. Ez a könyv üzenete a mának, és, úgy véljük, a holnapnak is. Az említettekre ugyanis mindig szükség lesz, amíg csak lesz ember e földön.
Az írások háttere egyszerű, szinte banális. Apró, lényegtelen események nyomán jön létre a megfigyelés, keletkeznek gondolatsorozatokat indító gondolatok. Kis, mindennapi apróságokból lépünk egy, a mai mindennapokból kimentő világba, ahol megláthatjuk - ha találunk rá időt és kedvet - azt a szívmelengető világosságot, ami után megnevezetlenül oly sokszor hiába vágyakozunk.
Engedjük most az írásokat, szóljanak maguk. Minden kedves Olvasónak azt kívánom, teljen olyan öröme ebben a könyvben, amilyen örömmel készítettük a kiadását. Vissza

Fülszöveg

Mohr Gedeon, kassai, majd mengusfalvi, szepesmateóci, végül hosszúszói evangélikus lelkész írásaiból jött létre ez a válogatás. Rövidke írások, karcolatok, megfigyelések váltják egymást, közbevetve egy-egy vers vagy prédikáció. De találunk a könyvben regényrészletet, történelmi rajzot, útleírást is. Harminc esztendőt ölel fel a sokféle írás: 1945-től 1974-ig. Összefogja őket azonban szerzőjük emberismerete, szeretete, törődése és hite is. Ez a könyv üzenete a mának, és, úgy véljük, a holnapnak is. Az említettekre ugyanis mindig szükség lesz, amíg csak lesz ember e földön.
Mohr Gedeon 1911-ben született evangélikus lelkész fiaként Kassán, édesapja nyomdokaiban papi pályáját 1934-ben kezdte egy kis keletszlovákiai falucskában. Magyarként, Istenbe vetett szilárd hittel járt a földön. Gyülekezeteiben szívükben tartották volt hívei más gyülekezetekbe való távozása után is. Amikor 1948 után kis szlovák faluba szólította pályája, magyarként nyerte el hívei szeretetét, megbecsülését és lett lelki pásztoruk a szó legnemesebb értelmében, az akkori kemény időben is. Hosszúszói gyülekezetéből ment nyugdíjba 1971-ben.
Isten 1974 november 23-án szólította el e földről. Temetésén összetalálkoztak volt hívei, szlovákok és magyarok, családtagok, barátok, olyanok is, akiktől évtizedekkel előbb választotta el az élet sora. A visszaemlékezés, a szeretet volt az, ami odaszólította őket. Egyet bizonyít ez: csak a szeretet az, ami értéket tud adni ennek a világnak.

Olyan világba kerülünk, amikor ezt a válogatást olvasgatjuk, amelyben jó lenne megragadni, kiesni az időből, egyúttal azonban megmaradni saját világunkban is, amit nem akarunk, de nem is akarhatunk elhagyni. Vagyis olyan lelkületet tár elénk a válogatásban szereplő rövid karcolat, vers, prédikáció, regényrészlet stb., amelyből jó lenne valamit megragadni és átmenteni mai sztresszelő, siető, mással nem törődő, hitetlen, globalizálódó korunkban. Nem választ el olyan nagy táv a könyv anyaga keletkezésének idejétől, mégis annyira más lett mára a környező valóság. Sokban kényelmesebb, de jobb-e? Felnőtt közben két nemzedék, így az a kérdés is felvetődhet, van-e értelme huszonöt-harminc-negyven éve kelt írásokat ma kiemelni az emlékezet bélelt ládájából? A könyv megjelentetése igenlő választ ad. Mert emberségre, becsületre, másokra figyelő készségre, hitre, segítő szívre és kézre, imádkozó együttélésre ma sincs kisebb szükség mint volt ezelőtt ötven vagy akár ötszáz évvel ezelőtt. Erre emlékeztet ez a könyv. Simogat és figyelmeztet, megpihenteti a fáradt lelket és bátorítást ad. Mindezt teszi úgy, hogy azt érezzük: olyasvalaki szól hozzánk, aki értette a maga korában mi a fontos, mi a lényeg, aki tudta, miért és merre megy.
És ezt a tudását megtalálni a könyvben. Bár sokak örömére és hasznára lenne. Vissza