Mohammad, a mekkai Abdallah fiának története I.

Előszó

I.
E történet, amit elmesélek, a mai Szaúd-Arábia területén játszódik le, több mint ezernégyszáz esztendővel ezelőtt. Nagy része a Szent Könyvekben megtalálható, és megesett, hogy egy mondat bennük, egy egész fejezetet adott ki e krónikában.
Az elmúlt szereplőkről, tájakról, házakról nem maradtak fent képek. Aki élt, elporladt a földben, amit azóta ezerszer megtiport a homokvihar, ledöngöltek lábak és állatpaták. Egy dolog mégis valószínű: az emberek vadak voltak és tudatlanok. Vízzel alig tisztálkodtak, piszkos ruhadarabjaikat éjjelnappal magukon hordták, míg le nem szakadt róluk. Sokuk félmeztelen volt, és tetvek kínozták őket. Hiszékenyek voltak és ravaszok. Hittek a kövek mögött, kutakban, barlangokban lapuló szellemekben, a maguk alkotta fa- és kőbálványokban. Karddal, késsel, lándzsával öltek, unos-untalan szeretkeztek, földre guggolva végezték szükségleteiket, kővel, homokkal törölve ki a tisztátalanságokat.
Szívósan bírták az éhezést és szomjúzást, gyökereket, rovarokat, vérrel kevert teveszőrt rágcsálva és tevehúgyot szürcsölve. Ha egyszer ételhez jutottak a Medinai datolyái, a tevehúst, a savanyú tejet, és a keletien búzakenyeret nagyon szerették, napokig nem laktak jól. Böfögtek, sokat aludtak pálmafák, sátrak, nagy kövek árnyékában, és mikor csodálkoztak, a fejükre tették kezüket. Ha embereket zsákmányoltak az állatokért folytatott portyázásaik során, rabszolgáikká tették őket, a fogoly asszonyokra pedig ráfeküdtek, vagy a gyerekkel eladták őket.
A napok emígy teltek Mohammad, a Próféta idejében. Termelő munkájuk a zsákmányszerzés, legelők keresése, az adásvétel volt. Szórakozásuk az asszonyok, az erjesztett gyümölcslé, a hosszú versek hallgatása és a véget nem érő beszélgetés volt.
Nem tudták, hogy a föld kerek, hogy a tengereken túl messzi országok vannak, és hogy el lehet jutni a holdra tüzetokádó vaslovakon. Legendák keveredtek a valósággal, egy gyermek Jézus evangéliumáról, a fáraók háborúiról, Nagy Sándor kalandjairól, Góg és Magóg ködbeburkolt birodalmáról, régen élt próféták életéről. Egy valamifajta istenről, aki mindenek felett létezik.
A történetet, amit elmesélek, nekem Fatima mondta el sok mások között, neki pedig férje, Urwa beszélte el, ő meg Aisától hallotta, aki a Próféta mellett élt kislány kora óta, feleségeként, kilenc éves lehetett, amikor Mohammad asszonyává tette, és sokat szeretett mesélni arról, amit látott, és arról is amit ugyan nem látott, de sokaktól hallott s emlékezetébe vésett.
Amit elmesélek, más, mint krónikástársaim híradása. Ők ünneplő ruhába öltöztették a meghalt szereplőket, csodás házakat építettek föléjük, olyan
Vissza