Mohács R. tanácsú város évkönyve az 1926. évben a mohácsi csata 400 éves évfordulójának emlékére

Előszó

Jelen évkönyv szerzői - a mohácsi vész 400-ik évfordulója alkalmából - Mohács múltját és jelenét óhajtják megörökíteni.
Uttörő munkát végeztek, mely az utókor számára értékes adatokkal fog szolgálni.
Midőn ezen Évkönyv szerzőinek felkérésére az „Előszó" megírására vállalkozom, megvallom, bizonyos elfogódottságot érzek. Az ezeréves magyar történelemnek majdnem fele játszódott le a nagy nemzeti tragédia óta, amely Mohácsot az országnak tálán legszomorúbb történelmi emlékű helyévé avatta.
Ha a történelem szárnyain visszatekintek a múltba, elém tárul a nagy gyásznap: 1526. augusztus 29. Kitörülhetetlen évszám ez emlékezetünkből nemcsak nekünk mohácsiaknak, de az egész országnak is, mert nemcsak Mohács veszett el e napon, nemcsak sok ezer magyar vitéz - királyával az élén - öntözte vérével Mohács mezejét, de sírba szállott az egész nemzet is és másfél századon át nyögte a török igát, amíg csak dicső őseink Buda várára újra fel nem tűzték a háromszínű lobogót . . .
Most pedig magam előtt látom a mai Mohácsot, ennek a csonka Hazának, ennek a meggyötört, méltatlanul letiport nemzetnek gyermekkorát élő városát, amely csak a Gondviselés különös kegyelméből térhetett vissza - közel hároméves szerb elnyomatás után - az, édes anyaország kebelére.
És látom a mai Mohácsot 1926. augusztus 29- én, amint mélységes megindultsággal zarándokol ide a csonka ország megfogyatkozott népe, hogy lerója a kegyelet adóját a hős elődök iránt, kik itt közvetlen körülöttünk, de még mindig föl nem fedezett, jeltelen sírokban pihenve várnak a Szentírás föltámadásának napjára... Vissza