Az arany

Előszó

Részlet a kötetből:

"Az a kiváncsi néptömeg, mely a templomi esketéseknél Kopenhágában rendesen jelen van, egy esős novemberi napon is összegyűlt a Szentlélektemplom előtt. A vőlegény vén mosónéja, Ludwigsen asszony, szintén ott állott a várakozó néptömegben és fennen mesélgette akárkifiának, hogy csakugyan a fiatal „politehnikus"-jelölt, Poulsen ur az, a ki feleségül veszi Lindenberg kézmüáruboltos leányát.
Több évig jegyesek voltak, már akkor is, mikor Poulsen ur még tanult: ezt már tudta Ludwigsen asszony egész határozottan, ámbár akkortájt ezt a dolgot titokban tartották, de hát, a mint a jó isten is tudja, Ludwigsen asszony minden házba bejáratos és itt is, ott is hall egyet is, mást is. No, de Poulsen ur most már „kémikus" vagy hogy is hivják, valami gyárban ; azt mondják, üveggyárban, a vidéken. Nyolczszáz korona és szabad lakás jár ki neki ezért az állásért és erre a jövedelemre akar Poulsen ur családot alapítani, ámbár ez nem sok a jobb családból való népeknek, kiváltkép, ha gyerek is kerül rövidesen a házhoz. Az öreg Lindenbergnek pedig nincsen többje, mint a menynyit megkeres; ez pedig szintén nem lehet sok, s igy a fiatalok alig számithatnak segélyezésre az öreg ur részéről. De hát kinek van ebbe beleszólása, kiváltkép az ilyen nehéz időkben, mikor kinek-kinek van elég mit czepelnie a maga élete nehéz terhén." Vissza