Modulor

Előszó

A Modulor Le Corbusier talán legjelentősebb elméleti kísérlete volt. Ma, a mester halála után több, mint fél évtizeddel ugy tűnik, Le Corbusier építészeti művei semmit sem veszítettek jelentőségükből, sőt, a növekvő távlat még jobban kiemeli formálásmódjának markáns nagyvonalúságát. Építészeti írásai, és az erősen személyéhez kötődő, általa mégis az építészet, sőt a technikai alkotások egészére általánosíthatónak vélt Modulor-elv azonban propagálójuk halálával mintha veszítettek volna korábbi - meglevő vagy vélt - jelentőségükből. A Modulor gondolatot felvázoló kötetek olvasása mégis két szempontból is megragadó élményt jelent. Az első magából a világszabadalomnak hitt, és az alkotóval mégis lassan sírbaszálló Modulor-szisztémából fakad. A gondolatok és művek sorbaállítása során rá kell döbbennünk arra, hogy az aranymetszéseknek ez a Le Corbusier-alkotta mértani sora valóban különleges helyet foglal el az építészeti geometriai viszonyok és arányok rendjében, szinte az egyedüli út a részletek és az egész sajátos összhangjának megteremtéséhez. Az emberi méretrendből kiinduló aranymetszés-skála Pibonacci-sora olyan sajátosságokkal rendelkezik, amely Le Corbusier műveiben is új szemléletű, új nagyságrendet-léptéket teremtő gondolkodásmódhoz vezetett. S e mellett Ő maga fogalmazta meg az ellentmondás másik oldalát azzal, hogy maga sem hitt a "Modul-rendszer" egyedül boldogító, kizárólagos voltában, csak az ipar és az építészet egyik legfontosabb - de nem egyedüli - eszközének tekintette azt. Ez az eszköz művei többségének sajátosan egységes karaktert adott a tipográfiától vagy ülőpadtól egészen a városig. Vissza