Módszertani útmutató az írástudatlanság felszámolásában részt vevő társadalmi aktívák számára

Előszó

Részlet az útmutatóból:

"Néhány statisztikai adat
Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint hazánkban több mint 300 000 az analfabéták száma. Elgondolkoztató ez a számadat, hiszen a felszabadulás óta közel két évtized telt el, és társadalmunk fejlődésében olyan szakaszához ért el, amikor az emberek gondolkodásának átformálása, általános és szakmai műveltségének emelése a szocializmus teljes győzelmének alapvető feltételeként jelentkező követelmény. Ehhez a kulturális felemelkedéshez csak írni-olvasni tudó ember juthat el. Az írás és olvasás ismerete nélkül az általános és szakmai műveltség növekedéséről és a kultúra javainak élvezetéről ma már komolyan nem beszélhetünk. A fentiekből következik: mindent el kell követni annak érdekében, hogy az analfabétizmust minél nagyobb számban és a lehető leggyorsabb ütemben számoljuk fel. Vannak már eredményeink e téren, mert a felszabaduláskor még 600 000 analfabéta volt hazánkban. A jelenlegi háromszázezres számadat azt mutatja, hogy - országos viszonylatban - jelentős lépést tettünk előre. Egyes területeken mégis jelentékeny fehér foltok mutatkoznak, és helyi vonatkozásban az analfabéták száma nem is alacsony. (Pl. Szabolcs megyében az 1960. évi népszámlálás adatai szerint az országos 3,8%-os aránnyal szemben az összlakosság 8,6%-a írástudatlan.) Az analfabétizmus elleni küzdelem elsősorban állami feladat, azonban ismerve a felnőttoktatás jelenlegi problémáit (pedagógushiány stb.), az iskolák maximális megterhelése esetén is több évre lenne szükség ahhoz, hogy a rászorulóknak csak bizonyos százaléka elsajátítsa az írás-olvasás tudományát. Ez a feladat tehát nem lehet csak az iskolák ügye, társadalmi mozgalommá kell szélesíteni." Vissza