Módszertani levél a magatartás és a szorgalom értékeléséről és osztályozásáról

Előszó

1973. szeptember 1-én új Rendtartások léptek életbe. (Az általános iskolák számára a 134/1973. (M. K. 12.) M. M. sz. utasítás; a gimnáziumok számára a 131/1973. (M. K. 12.) M. M. sz. utasítás; a szakközépiskolák számára a 138/1973. (M. K. 13.) M. M. sz. utasítás.) Ezek a Rendtartások a magatartás és a szorgalom osztályozásának néhány vonatkozásában az előző Rendtartásoktól eltérő álláspontot és utasítást tartalmaznak. (Általános iskola: 51.§; gimnázium: 52. §; szakközépiskolák: 57.§.) A minisztérium által 1974. tavaszán lefolytatott megyei vizsgálat tapasztalatai azt mutatták, hogy a magatartás és a szorgalom osztályozása körül még sok a vitatott kérdés az iskolákban. Ezeket a vitatott kérdéseket a nagy nyilvánosság számára is felszínre hozta a Köznevelés című folyóiratban lezajlott vita. (Az 1974. 29. számtól a 43. számig: "Mi legyen az átlag helyett?") A magatartás és a szorgalom osztályozásának egyes kérdései felmerültek a Diákparlamenten és az Úttörő Parlamenten is. E vitatott kérdések csak részben kapcsolódnak az új Rendtartások vonatkozó paragrafusaihoz, ezen túlmenően felszínre hoznak olyan problémákat is, amelyek a magatartás és a szorgalom elbírálásának a lényegét érintik, az értékelés és az osztályozás rendszerében játszott szerepükre utalnak.
Ennek a Módszertani Levélnek az a célja, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a magatartás és a szorgalom osztályozásához, különösképpen a helyi minősítésrendszer kialakításához. Ennek érdekében a Módszertani Levél meghatározza a magatartás és a szorgalom osztályzatnak az értékelés és az osztályozás rendszerében betöltött együttes funkcióját, majd külön-külön kifejti a magatartást és a szorgalmat minősítő osztályzat tartalmát; pontosabban, hogy a tanulók személyiségének mely vonásait vegye figyelembe a magatartás és a szorgalom osztályzat. A Módszertani Levél ennek keretében állást foglal néhány vitatott kérdésben, és igyekszik utalni a jövő tendenciáira is. A Módszertani Levél jellege gyakorlati irányú. Az érintett kérdéseknek elsősorban nem elméleti megvilágítására törekszik, hanem a gyakorlat számára kíván segítséget adni a felmerült nehézségek megoldásához. Vissza