Módszertani Lapok - Speciális pedagógia 1995. február

Előszó

Részlet:
Vinczéné Bíró Etelka:
Egy komplex tantervfejlesztési stratégiáról
Munkánknak nem képezi tárgyát a gyógypedagógia történeti áttekintése, a bevezetőben azonban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a speciális nevelési igények kielégítése gyakran elsődlegesen általános társadalom- és oktatáspolitikától függő kérdésként fogalmazódott meg. Mindebből még a 80-as évekre is áthúzódó funkciózavarok keletkeztek - s ezek különösen az értelmi fogyatékosok iskoláit érintették -, és csak az 1985. évi oktatási törvény (1.) oldotta fel őket. Többek között a speciális iskolák társadalmi értékének elismerésével, az iskolák megkülönböztetés nélküli elnevezésével, az általános oktatással azonos tételes megfeleltetés eltörlésével, valamint az ép intellektusú, mégis egyéni és speciális fejlesztést igénylő tanulók számára biztosított differenciált oktatási feltételek törvényesítésével. Az 1993. évi közoktatási törvény (2.) a fogyatékosok integrált oktatásának lehetőségét megteremtve, ebben a tekintetben tovább nyitott.
A többségi oktatáshoz való viszony ilyen tisztázása és törvényi rendezése egyben lényegessé és lehetővé is teszi, hogy a gyógypedagógia - mint szakma - kialakítsa a maga specifikus jövőképét. Ebben feltétlenül helye van mind a külön oktatásnak, mind pedig az integrált nevelésnek, és helyük van a korrekciós-terápiás jelleget hangsúlyozó törekvéseknek is. Véleményünk szerint (9.) a fogyatékosságok kezelésének a kultúrája megköveteli, hogy a gyógypedagógiai oktatás feladatait átértelmezzük, a speciális nevelési igényeket valóban az erre rászoruló gyermekből vezessük le. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a korábban különlegesnek minősített funkciók ma már csupán a többségi iskola funkcióihoz viszonyítva tekinthetők különlegeseknek és eltérőknek: a speciális oktatásban azok alapfeladatot jelentenek. Emlékeztetőül (8.) ezek a következők:
- a testi- és érzékszervi, értelmi és beszédfejlődési rendellenességek korrigálása és/vagy kompenzálása;
- a nem sérült vagy csak kevéssé sérült funkciók erőteljes fejlesztése, kompenzáló lehetőségeinek maximális kihasználása;
- a fogyatékosságok személyiségfejlődést akadályozó következményeinek megelőzése vagy ellensúlyozása. Vissza