Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény V/2.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Eddig a nyelvészeti funkcionalizmusnak megvolt az a szerencséje, hogy igazán sohasem volt divatos. Igaz ugyan, hogy egy ideig marginálisan osztozott abban a népszerűségben, amelynek a strukturális nyelvészet örvendett a humán tudományok néhány specialistája körében. De míg a strukturalizmus úgy hódított tért, hogy hangsúlyozta az új területekre való alkalmazhatóságát, a funkcionális nyelvészet, ellenkezőleg, megközelítésmódja speciális jellegét húzta alá, s ezáltal szembefordult azokkal, akik számára a nyelvészet semmi más nem volt, csak egy út valami máshoz, a kutatás egy ága, amelytől egy általános modellt lehet várni, hasonlót ahhoz, amilyet Hjelmslev vázolt fel Prolegoméná-ja utolsó lapjain.
Ez nem jelenti azt, hogy a funkcionalizmusnak, úgy, ahogy a nyelvészetben kialakult, nincs mondanivalója a kutatás más területei számára. Mondanivalója a relevancia elve, amely szerint egy tudományt nemcsak tárgyának a kiválasztása határozza meg, hanem az a sajátos mód is, ahogy a tárgyat szemléli. A nyelvészet számára a tárgy az emberi nyelv a maga változataiban, a különböző nyelvek, s a speciális szemléleti módot a kommunikációs relevancia írja elő. A hosszú tapasztalat azt mutatta, hogy a kommunikáció eszközeként való felhasználás határozza meg, milyen formát ölt a nyelv egy meghatározott közösségben, s végső fokon ez ad számot azokról a változásokról, amelyeken a nyelv az idők folyamán keresztül megy. Természetesen a kommunikációs relevanciához kell folyamodni akkor is, ha más kommunikációs rendszereket tanulmányozunk, azokat, amelyekkel a szemiotika foglalkozik. De a tudás minden más ága számára valami speciális relevanciát kell találni, s óvakodni kell attól, hogy metaforikusan átvigyük rá ugyanazokat a fogalmakat, amelyekkel a nyelvészetben operálunk. Sajnos, a mai filozófiai strukturalizmus ilyen átvételekből fejlődött ki." Vissza