Modern lengyel művészet

Előszó

Ha az a feladatunk, hogy bemutassuk külföldön a modern lengyel képzőművészetet, nem könnyű eldöntenünk, mit is kell kiállítani. Az utolsó tíz esztendőben művészetünk különböző területei szinte elemi erővel fejlődtek. Ez az az időszak, amikor a művészet, anélkül, hogy szem elől tévesztette volna alapvető feladatait, s elvesztette volna az ember és a társadalom életével való sokféle, szoros kapcsolatát, számos új szempontot talált, s témáit mélyebben és alaposabban tudta megragadni.
Az az időszak már a múlté, amikor a művészet és a társadalom kapcsolatának alapvető, csaknem egyetlen formája a kiállítás volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hazánkban nincsenek kiállítások. Ellenkezőleg, nagyon sok kiállítást rendezünk, sokkal többet, mint régebben bármikor. A művészet azonban ma mindenekelőtt az építészettel összefüggésben szól a legszélesebb tömegekhez, hiszen elválaszthatatlanul összeforrt vele. Diadalmasan bevonult a gyárak és üzemek belsejébe, sőt az urbanisztikai kompozíciókba is, méghozzá nem véletlenszerűen elhelyezett dekorációk formájában, hanem az épületek és egész épületcsoportok színezése és más megoldások révén. A művészet szól hozzánk a mindennapi használati cikkek sokaságán keresztül, vonzza szemünket az utcán a színes plakátok sora, az utcák és terek ünnepi dekorációjának váratlan művészeti megoldása. Ezek nemcsak Lengyelországban ismert jelenségek. Ha beszélünk róla, ezt azért tesszük, hogy emlékeztessünk arra, a művészet fogalma nagyon kibővült, s eltüntek vagy elmosódtak a hagyományos műfajok közötti különbségek, s így a festészet, a grafika vagy a szobrászat hagyományos meghatározása elvesztette aktualitását. Vissza