Modern katolikus fejek

Előszó

A politikai, gazdasági és közművelődési életben tapasztalható bizonytalanság és zűrzavar, amely napjainkat jellemzi, lényegében csak külső jelenség, mert a betegség mélyebben gyökerezik, mint ahogy a tettek embere gondolná. Bármilyen bátran forduljanak szembe egyének és tömegek az egész Európát fenyegető bolsevizmussal, vagy a részben ellenszerül választott újpogánysággal, a liberális demokrácia tehetetlenségével és a pénztőke zsarnokságával, semmiféle jószándék és nemes törekvés sem hozhat tartós mentséget, ha továbbra is fenn» marad a szellemi-lelki rendezetlenség, amely a különböző világfelfogások és társadalmi elméletek anarchikus csatájába süllyeszti civilizációnkat. A bölcseleti idealizmus, a scientizmus és az antiintellektualizmus dúlása nyomán szerencsére ma már mind többen érzik át annak a tételnek igazságát, amelyet Donoso Cortes közel száz évvel ezelőtt szögezett le: «Az igaz hit és az igaz belátás elvesztése az oka minden szociális bajnak.»
Amikor a nagy spanyol államférfiú ezt a megállapítást tette, a hivatalosan is figyelembe vett hangadók a katolicizmust többnyire a sötétség hatalmának igyekeztek feltüntetni, egy olyan rendszert és életformát véltek benne kárhoztatni, amely gyökeresen képtelen a kor követelményeinek megértésére, a haladás eszméinek méltánylására és a tudomány vívmányainak elsajátítására. Törvényhozó testületekben, egyetemi tanszékekről és szónoki emelvényekről röppentek el olyan vádak, hogy a katolikusok megkövesedett együgyű emberek, akik kénytelenek értelmüket feláldozni, ha meg akarják őrizni hitüket. Ma már ezen túl vagyunk. A gondolkodó elmék, akik egységet keresnek, hogy abba beállíthassák a részleteket, akik önmagukra és másokra megnyugtatóbb módon kívánnak a létről vélekedni, azok - a közelmúlttal ellentétben - éppen a katolicizmustól várják, hogy megvédje a kulturális értékeket a megsemmisüléstől, az emberi értelmet az elsiklásoktól, a társadalmi rendet a felfordulástól és a szabadságot az elnyomatástól. Vissza