Az Alföld lovasnépei a rómaiak idején

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

Hazánk területét a Duna vonala két részre osztja. A két rész földrajzi képében is erősen különbözik egymástól. A Dunántúl többnyire dombos, kisebb folyóvizekben gazdag és erdős terület, földrajzilag jól tagolt vidék. A Duna-Tisza köze és Tiszántúl tagolatlan, sík vidék. Amikor a magyar Alföld rómaikori történetét tárgyaljuk, ezt a földrajzi elkülönítést az akkori idők politikai megoszlásával egyértelműnek vehetjük. A római uralom alatt álló Dunántúl, Pannonia, városi életet ismerő, letelepedett, földművelő népek hazája volt, a civilizáció jelentősen fejlett fokán. A Földközi Tenger politikai érdekszférájának része, gazdaságilag Itália, Nyugateurópa és a Balkán függvénye. Az Alföld ezzel szemben a római birodalom határánál, a Dunánál le volt nyugat felé zárva, kelet felé azonban az Alduna, Ukrajna, Déloroszország népeihez erős szálak fűzték. A nagy steppei lovasnomád zóna legnyugatibb pontja az Alföld, a római birodalom európai részének egyik keleti védőpontja a Dunántúl volt.
Magyarország a rómaikori történetére az nyomta rá döntően a bélyegét, hogy e két nagy érdekszféra a Dunánál állandó súrlódásban, hol békés együttélésben és gazdasági kapcsolatokban, hol véres harcokban lét egymás mellett. Tehát amikor az Alföld rómaikori történetét tekintjük végig, nekünk is figyelemmel kell kísérnünk a mérleg mindkét karját, mert ezek egyensúlya vagy az egyik időleges túlsúlya határozta meg a terület sorsát. Vissza