Előszó
Részlet a könyvből:
"Önképző küzdelemben örök harcosok. Szerencselovagok azokon a vadászmezőkön, ahol három fogalom vált eggyé. Porrá TÖRT sorsok ismerői, lelki ELEMekkel viaskodó egyÉNek, akiknek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Önképző küzdelemben örök harcosok. Szerencselovagok azokon a vadászmezőkön, ahol három fogalom vált eggyé. Porrá TÖRT sorsok ismerői, lelki ELEMekkel viaskodó egyÉNek, akiknek - mivel közéletiekké váltak-, sorsában ez a három részarány összefutott, akár a rosszul őrzött tej, és így lett TÖRTÉNELEMmé. Persze akár az igazi lovagoknál, itt is előfordult, hogy a paripa levetette parancsolóját, de egy kis kerülővel új dobbantót keresve ismét nyeregbe pattantak. Ráadásul hazai vagy azzá vált vizeken eveznek, bár az ellenszél gyakran visszatartja a lapátokat. Mesterré kellene válniuk egy olyan szakmában, amelyhez több generációs váltásra van szükség, a polgárosodás cseppet sem könnyű mesterségében. Ráadásul mindezt kellő önuralom is kell, hogy kísérje, és skizofrén módon álljt kell parancsolniuk kezüknek, pedig tudjuk, hogy még a szenteké is önmaguk felé rugalmasabb. A nép hatalma rettenetes, és ez a tömeg nem váltható le. Csak alakítható, ne adj isten manipulálható. És a nép szava szent. És hallatja is a hangját, suttogások és sikolyok mentén száll a kontyosrádió hullámhosszán. És nem is ok nélkül. A mumusok kéznél vannak. Ők az okai, ha nem kaszálják a füvet a temetőben vagy az árokparton, ha piszkosak az utcák, ha valaki nem kap lakást vagy segélyt, ha nem égnek a közvilágítás lámpái, ha a kukázók hevesebben végezve önként vállalt tevékenységüket beleesnek a „munkagödörbe", ha növekedik a szatyorlakó hontalanok száma és csökken a megszületett gyerekeké, ha szennyesek a hivatalok és egyesek fantáziája, ha kátyúk teszik szórakoztatóvá az utakat és a járdákat, ha csökken a munka volumene és növekedik a szegénység mocsara, ha...
Igen, ők az okai egy személyben, hiszen őket az adott környezetben mindenki ismeri. Olykor elismeri, de csak módjával. Kiválasztottak, akiket azok becsmérlik a legtöbbet, akik kiválasztották. Az egész kicsit hasonlít a futballmeccsek hangulatához, ahol a bírót szidni nemcsak szabad, de illő is. Ráadásul nehéz nem észrevenni, hiszen rendszeresen fekete kosztümben zsonglőrködik a síppal, amelybe ha belefúj, a csapatok egy pillanatra megdermednek, aztán rögtön elkezdenek reklamálni. Pedig tudják, hogy sípszó után visszabeszélésnek helye nincs."
Vissza