Fülszöveg
A CSEND
Nem beszélünk a csendről!
Pedig, mily csodálatos gondolataink jöhetnének elő magunkból, magunk, s társaink számára, ha elmélyednénk saját csendünkben. Kinyílhatna a kapu, mely átvezetne a szellemi életünk, önmagunk előtt is titkolódzó, nem feltétlen a magányosságot jelentő magányába - a magányunkba. Rejtett kincseink tárulnának elő boldogságunk útjait keresve, bánataink, örömeink mélyrétegeiben magunkra találva, kinek-kinek a saját ÉN-je útravalójául, miiltjából felfedezve, s oda lijra elrejtve, visszamentve, lijabb csendélmények, percek titokzatos pillanatait várva jövőnk elé, hogy rendíthetetlen erős várrá nőjünk, önnön lelkünk ismerőn, önmagunk békéjének örömére.
Tanítványaimmal való találkozások első óráinak ismerkedő, egymásra találó percei, napjai kérdéseire keresve a válaszokat, gyűlt össze e sok-sok írás, gondolat, vélemény, kifogás, kinyílás, elutasíus; gyönyörűség, útkeresés, néha ügyetlen fogalmazás, máskor mély hitű kibomlás. Kinek-kinek a s^t Én-je. Ne...
Tovább
Fülszöveg
A CSEND
Nem beszélünk a csendről!
Pedig, mily csodálatos gondolataink jöhetnének elő magunkból, magunk, s társaink számára, ha elmélyednénk saját csendünkben. Kinyílhatna a kapu, mely átvezetne a szellemi életünk, önmagunk előtt is titkolódzó, nem feltétlen a magányosságot jelentő magányába - a magányunkba. Rejtett kincseink tárulnának elő boldogságunk útjait keresve, bánataink, örömeink mélyrétegeiben magunkra találva, kinek-kinek a saját ÉN-je útravalójául, miiltjából felfedezve, s oda lijra elrejtve, visszamentve, lijabb csendélmények, percek titokzatos pillanatait várva jövőnk elé, hogy rendíthetetlen erős várrá nőjünk, önnön lelkünk ismerőn, önmagunk békéjének örömére.
Tanítványaimmal való találkozások első óráinak ismerkedő, egymásra találó percei, napjai kérdéseire keresve a válaszokat, gyűlt össze e sok-sok írás, gondolat, vélemény, kifogás, kinyílás, elutasíus; gyönyörűség, útkeresés, néha ügyetlen fogalmazás, máskor mély hitű kibomlás. Kinek-kinek a s^t Én-je. Ne kritizáljuk - ismeretlen „lelkek", személyek sorait olvasva, - csak hasonlítsuk, magunk még le nem írt gondolataihoz mérve, passzítva, várva, hogy az oldalak végén, s majd a teljes könyv sorait magunkévá formálva, kinyíljon fülünk a csend, - e csoda: CSEND - lélekperzselő varázsára. A sors szerkesztette ily sorrendbe a következő gondolatokat. Az írások beadásának, összeszedésének rendjében következnek egymás után. Nem szelektálva, a fogalmazásokat nem javítva, csak a durváiib helyesírási hibákat „retusálva" tárom az olvasó elé, a tanítási éveim alatt összegyűjtött, számomra különösen szép élményt nyújtó, tapasztalataimat.
I I I I :
Vissza