Mit jelent reformátusnak lenni?

Előszó

A református hit jellegzetességeit elősorolva John Richard de Witt az olvasót a hitbeli önazonosság kérdésével szembesíti. Az identitástudathoz hozzátartozik a gyökereink és a hovatartozásunk felőli bizonyosság. E dologban manapság nem csupán egyféle magatartásforma található, legyen szó akár nemzeti, akár hitbeli identitásról. Egyeseknél közömbösség, másoknál fokozottabb érdeklődés, itt zavar, amott tisztánlátás észlelhető.
Hitbeli tájékozódásunkban, önismeretünkben és önmeghatározásunkban fokozottan szükségünk van arra a józanságra, mely számol azzal, hogy „aki engem [minket] / megítél, az Úr az" (1 Kor 4,4). Természetesen nem jelentheti ez a gondolat az ellenőrizhetetlenséget. Sőt: a Szentírásnak, Isten igéjének abszolút mértékként való elfogadásával a református keresztyén a legmegbízhatóbb ellenőrizhetőség helyzetében van.
Ilyen értelemben a református hit jellegzetessége tulajdonképpen nem egyik vagy másik tanítás és az ebből fakadó magatartásforma, hanem a bibliai arányosság, amit újra és újra el kell kérnünk Isten Lelkétől.
Református identitásunk keresésében fődolognak kell tartanunk azt, amiről Mózes beszél: „Ő a te életed, és a te életednek hosszúsága. " (5 Móz 30,20) Identitásunk zavara vagy éppen elvesztése akkor következik be, amikor önmagunkhoz akarunk hasonlítani, magunkkal akarunk csupán azonosnak lenni. Vissza