Előszó
A hittan
1.
- Nálunk senki sem tanulja a hittant.
- Ugyan miért?
- Azt mondják a fiúk, az potya tantárgy.
- Potya tantárgy? Miért potya?
- Mert nem számít. Abból senki sem kap rossz...
Tovább
Előszó
A hittan
1.
- Nálunk senki sem tanulja a hittant.
- Ugyan miért?
- Azt mondják a fiúk, az potya tantárgy.
- Potya tantárgy? Miért potya?
- Mert nem számít. Abból senki sem kap rossz jegyet.
- Hm! És ha kapnának, akkor tanulnának? Látogatóm csak a fejével intette az igent.
- Hát nem bánom, - feleltem - tegyük fel, hogy tanulnák, de mit gondolsz ebben az esetben már elérte a hittantanítás a maga célját?
Vendégem kérdőleg nézett reám.
- Azt véled talán, - tettem fel ezért világosabban a kérdést - hogy elég, ha valaki pusztán csak az osztályzat miatt jelesre bevágja az egész könyvet?
A fiú még mindig nem értett meg, azért folytattam:
2. - Lásd, kedves Barátom, a hittan nemcsak tantárgy. Ha valaki jól, közepesen vagy elégségesen megtanulta a latint, görögöt, természetrajzot meg földrajzot, az már megfelelt az iskola követelményeinek, de a hittant korántsem elég csak tudni, az abban előadott igazságokat hinni is kell. Tudod te, hogy ez mit jelent?
- Tudom.
- A hittel pedig mindenkor velejár bizonyos szent melegség, mely lelkünket áthatja; olyasvalami, mint a szimpátia. Szívesen foglalkozunk azzal, ami nekünk rokonszenves...
Vissza