Misterium Hungarorum

Előszó

Jóllehet a honfoglalás millenniumi évfordulója óta örvendetesen megszaporodott a magyar nép eredetét, őstörténetét, s honalapítását taglaló munkák száma, a szerző Misterium Hungarorum címmel elkészült munkája mégis különleges jelentőségű, hézagpótló alkotás. A szerző ugyanis nem a téma historiográfiai feldolgozására, vagy irodalmi kompillációjára vállalkozott, hanem a magyar történeti irodalom korunkban viszonylag ritka, történetfilozófiai közelítésére törekedett. Mégpedig utánérzések nélküli , eredeti, friss szemlélettel, s az ugyancsak hiányzó, a legszélesebb olvasóközönség számára is érthető, irodalmi-történeti esszé formájában.
Tanulmányában bemutatja azokat az eszmetörténeti, államelméleti és közjogi előzményeket, kapcsolódásokat és következményeket, amelyek a barbaricumból kiemelkedő, s geopolitikai térségünkben máig igazodási pontul szolgáló keresztény magyar államot elméletileg és gyakorlatilag megalapozták. Rámutat továbbá arra a sajátos minőségre, amelyet a magyarság hozott, hagyományos keleti kultúrája, és a szerzett, zsidó-latin-keresztény kultúra szintézesieként alkotott. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy államalapító, értékteremtő viruleniáját, szellemi integráló készségét a magyarság csak e szintézis következtében őrizhette meg. Mind a régi értékrendhez való kizárólagos ragaszkodással, mind annak teljes feladásával, népünk már régen megsemmisült volna a világtörténelmi erővonalaknak abban a metszéspontjában, ahol államát megalapította. Szükségesnek látom még kiemelni a szerzőnek azt a figyelmet érdemlő készségét, egyszersmind elvi, etikai alapállását, hogy tárgyilagos mértéktartással, a nemzeti romantikus szemlélet csábításainak mit sem engedve, képes olyan, sokáig tabuként kezelt témákat is újszerű vizsgálat alá vonni, mint a Regnum Marianum, vagy a Szent Korona-elmélet. Korszerű, igényes tanulmányt alkotott, amely nem kívánja egyetlen, konjunkturális felfogás igazolását sem szolgálni. Vissza