Fülszöveg
Jules Michelet (1798-1874) a francia történetírás klasszikusa. A modern történetírás is alapító ősként tiszteli. Fernand Braudelig Európa keletén ő tett szert a legtöbb barátra. Prófétaként tisztelték 1848 előtt és után. Legromantikusabb írásai kelet-európai „legendái". A 18. századi lengyel történelemből, kora orosz és román világából villantott fel olyan drámai epizódokat, amelyekkel a cári zsarnokság és rejtetten az otthoni bonapartista diktatúra ellen akart mozgósítani.
Michelet valóságos irodalmi mitológiát teremtett. Nincs még olyan történetíró, aki a maga én-kultuszát a múlt megjelenítésével ennyire összekapcsolta volna. Ezért munkánk Michelet műhelyébe, otthonába és lelkivilágába egyaránt bevezet. Azt vizsgálja, miként próbálta francia forradalmi messianizmusát a nemzetekkel való szolidaritás eszményével összekapcsolni. Miként keresett gyógyírt a magyar-román szembenállásra? - miközben a magyarok és a románok - egymás között is meghasonulva - éppen Párizsban tárgyaltak az...
Tovább
Fülszöveg
Jules Michelet (1798-1874) a francia történetírás klasszikusa. A modern történetírás is alapító ősként tiszteli. Fernand Braudelig Európa keletén ő tett szert a legtöbb barátra. Prófétaként tisztelték 1848 előtt és után. Legromantikusabb írásai kelet-európai „legendái". A 18. századi lengyel történelemből, kora orosz és román világából villantott fel olyan drámai epizódokat, amelyekkel a cári zsarnokság és rejtetten az otthoni bonapartista diktatúra ellen akart mozgósítani.
Michelet valóságos irodalmi mitológiát teremtett. Nincs még olyan történetíró, aki a maga én-kultuszát a múlt megjelenítésével ennyire összekapcsolta volna. Ezért munkánk Michelet műhelyébe, otthonába és lelkivilágába egyaránt bevezet. Azt vizsgálja, miként próbálta francia forradalmi messianizmusát a nemzetekkel való szolidaritás eszményével összekapcsolni. Miként keresett gyógyírt a magyar-román szembenállásra? - miközben a magyarok és a románok - egymás között is meghasonulva - éppen Párizsban tárgyaltak az együttműködés lehetőségeiről. Ezen vitáknak a drámai fordulatait is felidézzük, és azt a -propaganda -harcot, amelyet magyarok és románok a Mester megnyeréséért folytattak. A transzkulturalitás világának egészét próbáljuk bemutatni, hiszen Michelet a nemzeteket a hárfa húrjaihoz hasonlította. Miután az első világháború nyomán a magyar húr sokáig elnémult, választ keresünk arra, hogy a történetírás a 20. század tragikus fejleményei közepette miért feledkezett el - akarva-akaratlan - arról, ahogy a francia történetíró a magyarokat megítélte:
„Abból, amit tesznek és mondanak, mindig az hangzik fel számomra, hogy Sursum corda! Mindaz, ami kicseng 1848-i szavaikból, egyszerűen és tisztán fennkölt. Egyik paraszt, aki katonának állt be, a kérdésre: »Meddig?« így felelt: »A győzelemig!«. Egy gyermek, aki szintén katonának jelentkezett, amikor azt mondták neki: »Dehát te még kicsi vagy«, így vágott vissza: »Megnövök az ellenség előtt.« Ami a legjobban meglep e nép esetében, az a teljes hallgatása. Hagyja, hogy a tudatlan lapok egyre csak azt fújják, hogy a magyar forradalom arisztokratikus volt. Ez bizonyos értelemben igaz. Öt millió lovag. És nincs paraszt, ki magát az ország első méltóságánál alább becsülné."
Erősítsék Michelet szavai is a magyar demokrácia - olykor talán éppen általunk lebecsült - hagyományait!
Vissza