Miskolci legendák (dedikált példány)

Fülszöveg

Fantasztikus ötlet! Összegyűjteni és varázslatos érzékkel restaurálni egy közösség történelmi kincseit a kollektív tudat bennünket körülölelő, homályos ködfoltjaiból. Legendák, mesék, misztériumok a valóság és a képzelet határvidékéről, amelyekben testet ölt egy város eddig csak alig megérinthető kultúrája. Azt hiszem, nem túlzás a vállalkozás szellemiségét Bartók és Kodály bátorságához mérni.
Sas István filmrendező
Különös dolog az emlékezet. A valaha megtörtént dolgok töredezett, széthulló, apró mozaikdarabkáiból mindig képes úgy összeállítani a jelenben érvényesnek látszó, teljes képet, hogy követendő példát sugalljon. A legendák akkor is igazat mondanak, ha nem minden részletük történt meg úgy és akkor, ahogy az emlékezetünkben él.
Bródy János Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész
Ezúton keresem azt a portást - ma már bácsi lehet aki 1973-ban az Első Magyar Popfesztiválon a Diósgyőri stadionban ezt mondta a riporternek: „Ez egy békés város, nem szereti a rendetlenséget. Az... Tovább

Fülszöveg

Fantasztikus ötlet! Összegyűjteni és varázslatos érzékkel restaurálni egy közösség történelmi kincseit a kollektív tudat bennünket körülölelő, homályos ködfoltjaiból. Legendák, mesék, misztériumok a valóság és a képzelet határvidékéről, amelyekben testet ölt egy város eddig csak alig megérinthető kultúrája. Azt hiszem, nem túlzás a vállalkozás szellemiségét Bartók és Kodály bátorságához mérni.
Sas István filmrendező
Különös dolog az emlékezet. A valaha megtörtént dolgok töredezett, széthulló, apró mozaikdarabkáiból mindig képes úgy összeállítani a jelenben érvényesnek látszó, teljes képet, hogy követendő példát sugalljon. A legendák akkor is igazat mondanak, ha nem minden részletük történt meg úgy és akkor, ahogy az emlékezetünkben él.
Bródy János Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész
Ezúton keresem azt a portást - ma már bácsi lehet aki 1973-ban az Első Magyar Popfesztiválon a Diósgyőri stadionban ezt mondta a riporternek: „Ez egy békés város, nem szereti a rendetlenséget. Az itteni fiatalok inkább konzervatívak. Eljönnek, meghallgatják a zenét, és szépen hazamennek." Szeretném hallani, ma miként vélekedik a városról!
Rózsa Péter újságíró
Az ember sokféleképpen képes kitenni a lelkét azért, ami élteti, és a könyv szerzői ezt teszik. Szeretnek lelkesedni és szeretni. Ismerős érzés, ismerős illúziók. Jó tudni, hogy más is így érzi magát otthon a világban, és szereti hozzátenni a magáét.
Geszti Péter szövegíró, szövegmondó
Nagy öröm számomra, hogy ajánlhatom e könyvet a helybélieknek és a nem itt élőknek, hiszen városunk ezernyi arcát, a régi idők és mindennapjaink kedves, szép és érdekes történeteit mutatja meg.
Oláh Ferenc, a DVTK Aranycsapat tagja, válogatott labdarúgó
Csorba Piroska 1952-ben született a Borsod megyei Szuhakállóban. Tizenéves korától jelennek meg versei, írásai folyóiratokban, antológiákban, hangzanak el a rádióban, televízióban.
Mindhárom műnemben alkot. Eddig 11 önálló kötete látott napvilágot - elsőként a Kemény a föld című verseskötet az Eötvös Kiadónál 1989-ben, legutóbb pedig Az aranykor vége novelláskötet 2004-ben, a Felsőmagyarország Kiadónál.
Délután négykor légy az emlékműnél című novellájából Kardos Ferenc készített tv-filmet, A kesztyű című stílusgyakorlatait Podhorányi Zsolt adaptálta televízióra. Bábjátékait színre vitte a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínháza és a Miskolci Csodamalom Bábszínház.
Megzenésített versei a Kaláka és a Ghymes együttes előadásában hallhatóak, legutóbb a Kaszás Attila emlékére 2007-ben megjelent „Kit ringat a bölcső, Janikat " című CD-n.
Írásaival több alkotói pályázaton díjat nyert: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázat, 2002; egri Gárdonyi Géza " Színház drámapályázat, 1986; Alföld szociográfiai pályázat, 1985, valamint több irodalmi folyóirat vers- és novellapályázata.
1992-ben az MSZOSZ Művészeti-Kulturális Díjával, 2002-ben Szabó Lőrinc-díjjal tüntették ki. Tagja a Magyar írószövetségnek és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
„Civilben" a Hermán Ottó Gimnázium tanára, Apáczai Csere János-díjas. Családjával együtt másfél évtizede Miskolcon él.
Biztosan mindenki életében van egy olyan pillanat, amikor úgy érzi, titokra talált. Így voltam én azokkal az üveg negatívokkal, melyekre egy régi komód fiókjában leltem. A képekről a múlt századelőn élt miskolciak mosolyogtak rám. Köztük nagyanyám, akivel korai halála miatt sohasem találkoztam. Anyám szerette, apám ismerte Miskolcot. Sokszor elmentem innen és mindig visszatértem. Miattuk. Aztán már más miatt is. Érdekelni kezdett az a világ, ahonnan érkeztem.
... s már a főutcán nézem, ahogy sok virággal a kezében Déryné érkezik, integetve rajongóinak, amott meg Herman Ottó igyekszik a Sötét-kapu felé. emitt lehajtott fejjel, lassan lépkedve a szomorú sorsú Szemere Bertalan miniszterelnök jön felém. Az utca másik oldalán apja könyvesboltjából Ferenczi Sanyi szalad ki az utcára, s a loholást a tégladarabbal utcakövekre rajzoló Munkácsy Misivel folytatja tovább. S csak jönnek és jönnek felém ismerősök és ismeretlenek. Akik a valóságban soha nem találkozhattak, most mégis mind együtt lehetnek ebben a könyvben... Vissza