Misekönyv

Előszó

Részlet a kötetből:

SZENTMISE ÉS ÉLET

KRISZTUS SZAVA:
„Miközben vacsoráztak, kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta és így szólt: Egyétek és vegyétek, ez az én testem. És vévén a kelyhet, hálát adott és nekik adta, mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." (Mt. 26, 26-28.) „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." (Lk. 22, 19.)

AZ ANYASZENTEGYHÁZ SZAVA:
„Üdvözítőnk, e világból az Atyához indulva, alapította ezt a szentséget, amelyben az emberek iránti isteni szeretetének gazdagságát szinte kiöntötte, megemlékezve csodáiról s megparancsolta, hogy ennek vételével emlékezzünk Róla, s hirdessük halálát, amíg el nem jön a világ megítélésére." (Trienti zsinat XIII. sessio 2. cap.) „Ő tehát Istenünk és Urunk, bár halálával egyszer fel akarta magát áldozni a kereszt oltárán az Atyaistennek, mivel azonban nem szünhetett meg halálával papsága, az utolsó vacsorán - amelyen elárulták, - hogy szeretett jegyesének: Egyházának az emberi természetnek megfelelően látható áldozatot hagyjon, mely a kereszten egyszer bemutatott véres áldozatot megjelenítse s annak emléke a világ végéig megmaradjon... testét és vérét kenyér és bor színe alatt az Atyaistennek felajánlotta, s ugyancsak eme dolgok színe alatt, hogy magukhoz vegyék, átadta az apostoloknak, akiket ekkor az újszövetség papjaivá tett, s nekik s a papságban utódaiknak megparancsolta, hogy feláldozzák, eme szavakkal: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". (Trienti zsinat XXII. sessio 1. cap.) Vissza