Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III.

Előszó

Ünnepet ül a magyar kereszténység, hiszen egyházunk főtemplomának felszentelésére emlékezünk. 150 éve annak, hogy 1856. augusztus 31-én Scitovszky János hercegprímás felszentelte az esztergomi Várhegyen épült „mater, caput et magistra omnium ecclesiarum Hungariae" bazilikát.
Esztergom ősi, Szent István által 1010 körül épített Szent Adalbert temploma ugyanis sok viszontagságon ment keresztül. Amikor leégett, Jób érsek (1185-1204) építette újjá III. Béla idejében, amelynek szépségét a Porta Speciosa festménye illusztrálja. Ez a templom később újra megrongálódott, és Szécsi Dénes (1440-65) érsek állította helyre Hunyadi János és az ország előkelőinek jelentős anyagi hozzájárulásával. A török idők alatt a templom Bakócz-kápolnája örvendett megbecsülésnek, mert azt dzsámiként használták. A zord idők és Esztergom 1683-as visszafoglalása után a bazilika romos állapotba került, és Barkóczy Ferenc (1761-65) már egészen más székesegyházat kezdett építeni, amelyet azonban befejezni nem tudott.
A 19. században Rudnay Sándor (1819-31) érseknek jutott az a kitüntető és nehéz feladat, hogy egészen új alapokon kezdje felépíteni az „Isten házát és a mennyország kapuját" (Ter 28,17., Zsolt 83,2-3). A bazilikát továbbépítette Kopácsy József (1839-47), és ezután Scitovszky Jánosra (1849-66) várt a felszentelés. Bár a bazilika Simor János (1867-91) idejében lett teljesen kész kívülről és belülről, mégis a szentelés ténye kiemelkedő helyet foglal el a templom történetében, amelyet a szentelő főpap ezúttal a Boldogságos Szűz Mária oltalma alá is helyezett. Vissza