Előszó
Hatvanharmadik születésnapján az ifjúság számára rendezett fogadáson Tito elnök vidám hangulatban, mosolyogva mesélt életének eseményeiről és utazásairól. A fiatal vendégek élénken kérdezősködtek,...
Tovább
Előszó
Hatvanharmadik születésnapján az ifjúság számára rendezett fogadáson Tito elnök vidám hangulatban, mosolyogva mesélt életének eseményeiről és utazásairól. A fiatal vendégek élénken kérdezősködtek, ő meg, kurtaszárú pipájából pöfékelve figyelmesen hallgatta őket, és mindannyiuknak válaszolt. - Fáradhatatlanok! Mindent szeretnének látni és mindenről hallani - mondotta, miközben kivezette ifjú vendégeit az Uzsicskai-utcai csendes villa kertjébe, amely ezen a napon visszhangzott a zsibongástól, nevetéstől. Emlékszem még Tito elnök hatvanegyedik születésnapjának megünneplésére és a fogadásra. Azokban a napokban sok vendég volt a Béli Dvórban. Fiatalok és öregek, az ország minden részéből. Gratuláltak a születésnapjához, és kifejezték legjobb kívánságaikat. A gyerekek és ifjak csoportjában álltam én is, hallgattam, mint záporozzák
Tito elvtársra a legkülönfélébb kérdéseket. Figyelemmel hallgattam őket. Rádióriportot készítettem erről a fogadásról. Tito elvtárs a mikrofon előtt válaszolt a kérdésekre. Az egyik pillanatban rámnézett és elmosolyodott. Az volt a benyomásom, mintha mondani akarta volna: „Hát lehet mindnek válaszolni?"
Az ifjak tudni akartak mindent.
- Tito elvtárs, mesélje el, hogyan sebesült meg?
- Meséljen a Drvár elleni támadásról!
- Meséljen nekünk az ötödik offenzíváról!...
Tito elvtárs mesélt. Mindenkinek válaszolt. Még egy kis foghíjas lurkónak is, aki Tigris, az öreg kutya felől érdeklődött.
- Bennünket különösen a gyermekkora érdekel. - Eh, látjátok, nem annyira a gyermekkor a fontos, mint...
- ... mint a harc - kaptak szavába az ifjak.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal