A bajsai Vojnich család nemesi világa

Előszó

Részlet a könyvből:

A BAJSAI VOJNICH CSALÁD NEMESI VILÁGA
Miután 1686. szeptember 2-án, két hónapos ostrom után, Buda felszabadul a török iga alól, majd október 23-án a törökök kivonulnak a szegedi várból is, befejeződik egy másfél évszázados korszak, melynek során a Duna-Tisza-köze az Ottomán Birodalomhoz tartozott. Az ezt követő években a törökök elveszítenek több erődítményt, a Bánság felől még néha-néha támadnak (a Ferencesrendiek krónikája arról tanúskodik, hogy a törökök még 1692-ben Szabadkán állomásoztak), azonban az 1697-es zentai csata, majd két évvel később a karlócai békeszerződés aláírása a török uralom végét jelenti a térségben. Török magyar területen már csak Temesvár környékén maradt.
Azokra a területekre, amelyek a 17. század végéig bekerültek az új államközösség kötelékébe, a Habsburg Monarchia államszervezési formája és társadalmi viszonyai vonatkoztak. Bár ez még alapjában továbbra is feudális berendezkedést jelentett, mind inkább láthatóvá váltak a modern államforma jellegzetességei. Az állandó hadsereg és a köztisztviselői státus bevezetése kihatott a nemesség helyzetére is. Az ellenállásra való jog (ius resistendij elveszítette középkori, fegyveres értelmezését, majd az 1687-es törvény 4. szakaszával meg is szüntették. A török hódoltság előtt szerzett birtokjog megállapítására alapított állami bizottsághoz csak a Cobor nemesi család képviselői jelentkeztek a Duna-Tisza közéből, s nekik is majd' húsz évbe került mire bizonyítani tudták a Bajsa feletti jogukat. A régió többi részét az állam birtokolta, aminek elsődleges érdeke volt a földterületeket minél előbb magánkézbe adni és így ösztönözni a megművelésüket. Ezért a földeket odaítélik a tiszteknek, köztisztviselőknek és az udvarhoz közel álló személyeknek, ami egyben a nemesség sorainak bővítését is jelentette. A prelátusok és szabad királyi városok mellett a nemesség képezte a magyar osztályrendszer harmadik részét. A nemesek felosztása birtokaik értéke szerint történt: akiknek volt birtokuk (nobiles possessionati), kúriások, akik kisebb földbirtokokkal rendelkeztek és nem voltak alattvalóik, valamint az armalistákra, akiknek volt nemesi címük, de nem voltak birtokaik. Életvitelük nem sokban különbözött a magyar társadalom alacsonyabb rétegeitől. Vissza