Miréio

Előszó

Egy epikus műnek csaknem ezer strófája következik itt, azzal a szándékkal, hogy ne csak ritka érdeklődőket; hanem állandó olvasóközönséget is találjon, ahogy van olvasóközönsége Puskin Anyeginjének is; noha a magyar olvasónak csupán egy, itt-ott tán avult, fordításban áll rendelkezésére. Frederi Mistralnak, a provencal költőnek, Miréiója ez a mű, amely a világirodalom nagy kincsesládájába épp úgy beletartozik, vagy tartoznék, mint akár a Toldi is (ha nem magyarul volna megírva). A Toldival való párhuzam, bár külsőleges csak, annyiban megáll, hogy a Miréio szintén egy későn új életre támadt irodalomnak epikai terméke, a tizenkilencedik század népies renaissanceának szülötte s szintén olyan nyelven van megírva, amit kevesen értenek. Provencalul. A legtöbb művelt ember, aki már hallott harangozni a provencal nyelvről, azt hiszi róla, hogy a francia nyelv egyik táj nyelve, úgy valahogy, ahogy a szász a németé, vagy a palóc a magyaré, s hogy aki franciául tud, megérti, több-kevesebb nehézséggel, a provencalt is; hogy tehát a francia olvasó egyúttal Mistral provencal művének is olvasója lehet. Nem így van. A provencal épp olyan külön leánynyelve a latinnak, mint az olasz, vagy a spanyol, vagy az oláh, vagy a francia; aki franciául beszél alig valamit érthet meg a provencalból, mely néhol sokkal közelebbi rokonságot mutat egyéb román nyelvekkel, mint a franciával. Vissza