Az örök visszatérés mítosza

Fülszöveg

Ez a könyv az archaikus lételmélet - pontosabban a premodern társadalomban élő ember viselkedéséből kiolvasható valóság és létfelfogás - néhány kérdését vizsgálja. A premodern vagy "hagyományos" társadalmakba általában a "primitívnek" nevezett világot, illetve az ókori Ázsia, Európa és Amerika kultúráit szokták sorolni. Az archaikus világ természetesen nem fogalmazta meg metafizikai felfogását teoretikus nyelven. Mindazonáltal, egymástól eltérő szinten és a maga sajátos módján a szimbólum, a rítus és a mítosz igenis kifejez a dolgok végső valóságáról egy olyan összetett rendszert, amely egybefüggő állítások sorából áll, és amely egyfajta metafizikát is alkot. Ha megszokott nyelvünkre akarjuk lefordítani ezeket a mítoszokat, szimbólumokat és rítusokat, akkor az értelmét feltétlenül mélységükben kell megragadnunk. Aki veszi a fáradtságot és egy archaikus mítosz vagy szimbólum eredeti értelmének mélyére hatol, annak mindenképpen be kell látnia azt, hogy olyan felfogásra talált, amely kozmikus helyzettel számol, s ennek következtében azt, hogy ez már önmagában is metafizikai álláspontra utal. Ennek ellenére hiábavaló volna az archaikus nyelvekben olyan fogalmakat keresni, mint amelyeket a nagy filozófiai hagyományok fáradtságos munkával teremtettek: az ausztrálok vagy az ókori mezopotámiaiak nyelvében valószínűleg nem találnánk olyan szavakat, mint "lét", "nemlét", "valóságos", "valótlan", "keletkezés", vagy "látszólagos".
Bár a szó hiányzik, a dolog mégiscsak jelen van, de mítoszokkal és szimbólumokkal "mondják el" - azaz, szervesen jelenítik meg. Vissza