"Mint leveleket a vihar..."

Előszó

A kulturális antropológiai kutatásoknak kettős dimenziója az "émikus" és az "étikus", azaz a szubjektív-beleérző és az objektív-értelmező megközelítések együttese. Kötetünk írásai főként ezen utóbbi elemzési sajátosságok színeit mutatják, de mindegyik írás mögött hosszú hónapok, évek megfigyelése áll. Ezekben az időkben (is) együtt éltünk, láttunk, éreztünk, gondolkodtunk mindazokkal, akikkel együtt, közösen születtek meg tanulmányaink. Családunk, barátaink sorsa s ezáltal a mi sorsunk is ehhez a "szubjektív dimenzióhoz" vonz minket, így célunk sem lehet más e kötettel, mint a segítés, az egymás és magunk mélyebb megértése s az egymásról-magunkról való gondolkodás elősegítése, elengedhetetlen provokációja.
A következő írások elsősorban az ezredforduló délvidéki emberének sorsát ölelik föl: a háborús évek, a bombázások, majd a millennium talán derűlátásra is okot adó linearitásában próbálják feltárni néhány bácskai és szerémségi közösség (elsősorban Zenta és Bácsfeketehegy, illetve Dobradó), valamint élethelyzet valóságtartalmait. A kulturális antropológia módszertanát alkalmazva mindegyik esettanulmány az adott jelenben megfigyelhető jelenségeket kísérli meg értelmezni. Ezen értelmezések során azonban feltárul a távolabbi múlt, a nagyszülők tradíciója, a titói államszocializmus, és láthatóvá válnak a közelmúlt máig ható következményei is. Reményeink szerint így válik világosabban érthetővé a jelen és a múlt, s mindezzel együtt számos olyan, a jövőbe mutató kérdés, amely a bácskai és talán a teljes délvidéki magyarság számára is megkerülhetetlen. Az elmúlt évezred utolsó százada számos, de mindannyiszor szinte követhetetlen gyorsaságú változásokat hozott e vidék és magyarsága életébe, akár demográfiai, akár politikai, gazdasági, társadalmi, etnikai, akár kulturális tekintetben. Vissza