Előszó
Tizenöt éves koromban azt mondtam anyámnak:
- Rájöttem, mi az én hivatásom. Író akarok lenni. - Fiam - felelte anyám szomorú arccal. - Apád mérnök, logikus, józan gondolkodású ember, akinek pontos...
Tovább
Előszó
Tizenöt éves koromban azt mondtam anyámnak:
- Rájöttem, mi az én hivatásom. Író akarok lenni. - Fiam - felelte anyám szomorú arccal. - Apád mérnök, logikus, józan gondolkodású ember, akinek pontos elképzelései vannak a világról. Tudod te, mit jelent írónak lenni?
- Azt, hogy az ember könyveket ír.
- Haroldo bácsikád orvos, ő is ír könyveket, néhányat már ki is adott. Szerezd meg a mérnöki diplomát, és a szabadidődben majd ráérsz írni.
- Nem, mama. Én csak író akarok lenni. Nem pedig mérnök, aki könyveket ír.
- De hát ismersz egyáltalán írót? Láttál valaha is írót?
- Soha. Csak fényképeken.
- Akkor meg hogy akarsz író lenni, ha nem is tudod pontosan, mit jelent?
Hogy válaszolni tudjak anyámnak, végeztem egy kis kutatást a témában. íme, ezt találtam az írói pályafutásról a hatvanas évek elején:
A) Egy író mindig szemüveget visel, és nem fésülködik rendesen. Ideje egyik felében mindenre dühös, a másikban pedig búskomor. Állandóan bárokba jár, ahol a többi szemüveges, fésületlen íróval vitatkozik. Nem szívesen beszél. Fantasztikus elképzelései vannak a következő regényéről, és utálja a legutolsó megjelent kötetét.
Vissza