Mindörökkön örökké I.

Előszó

Zajos, túlhajszolt életünket megszólító, csöndes meditációra hívó hangnak szánom e könyvemet, vigaszul a HIT és az ÉLET mulandósága ellen. Megfeszített, nyugtalan küzdelemben élünk, a sebesség és erőszak örvényében. Életünket a verseny, a szerzés, a birtoklás és a teljesítés uralja, ökörré külső tevékenységekkel és belefeledkezésekkel terheljük magunkat. Hiszem, hogy képeim nézésekor megszabadulhatunk azoktól az érzelmektől és fogalmaktól, amelyek bebörtönöztek bennünket mindennapi életünk megszokott terébe. E könyv elvezet a Forráshoz és a Tükörhöz, melyek egyek a szent eredetben: a KÉPBEN.
Hiszem, hogy képeimből átsugárzik a Szépség és Szeretet, és hatni kezd az időben. A meditáció elsajátítása a legnagyobb ajándék, amit önmagunknak adhatunk. Segítségével visszatérhetünk önmagunkhoz, megtapasztalhatjuk és megízlelhetjük a megszokott szabályok mögötti teljes létezésünket.
Az elmélkedési könyvek egy új formáját tartja kezében az olvasó (néző) - talán az első ilyen könyvet -, amely minden egyes napra egy-egy rövid, tömör gondolat mellé egy-egy képet ajánlt (kínál).
E könyvben kérések és intelmek szólnak hozzánk, a csöndről, az imáról, az alázatról, az engedelmességről, a szolgálatról, a gyöngédségről, a szeretetről olvashatnak újra meg újra...
A szöveganyagot a Hit és Szépség örök forrásaiból válogattam: Szentírás, Apokalipszisek, nyelvemlékeink, mítoszok, népballadák, szentes énekek, archaikus imádságok, ókeresztény himnuszok, zsoltárok, Ady, Babits, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula...
A képanyag a Kárpát-medence magyarságának szakrális művészete, mely évszázadokon át világló örökség és üzenet.
E könyv szöveg- és képanyaga kapcsolódik az esztendő hagyományvilágához, az egyházi év legnagyobb ünnepeihez.
Hiszem, hogy ennek a könyvnek missziója lehet közöttünk!
Pál Apostol gondolataival bocsájtom útjára:

"Imádkozom a lélekkel,
de imádkozom az értelemmel is.
Énekelek a lélekkel,
De énekelek az értelemmel is." Vissza

Fülszöveg

1943. január 1-jén születtem Alsópáhon, Zala megyében. A falu két szélén állított kereszt mintha életemet - a születéstől a halálig - jelképezné...
Emberi létünk két pólusa között egy-egy ház előtt a hit, a vágy, a szerelem, a hűség, a remény, az öröm és a fájdalom keresztjei, életem stációi. Bármeddig is jutottam, ma sem léptem ki szülőföldem kapuin, bárhová vetődöm is, hordozom ezeket a határokat. Egyre kevesebb ember törődik azzal, hogy személy szerint ő tisztességesen cselekszik-e. Egyre kevesebb embert érdekel saját lelkének vagy lelkiismeretének tisztasága. Képletesen szólva: egyre több emberben hal meg az Isten, és űr marad a helyén. Amíg mindenki a hatalomról beszél, és senki sem emlegeti hitelt érdemlően vagy meggyőzően a saját, egyszemélyi emberi felelősségét, addig eleve kieszközöljük magunknak a fölmentést.
Ha mindenki úgy dolgozna a saját szakmájában, mintha csak rajta múlna a világ jobb sorsa...
A pannonhalmi apátság egyik kápolnájában a magasban találkozó kőívek tetejére - a templomba lépők számára láthatatlan helyen - a virágokat faragott a középkori mester. Az a kőfaragó teljességre törekedett, számára az volt a természetes. Ugyanennek a templomba lépők számára láthatatlan helyen - virágokat faragott a középkori mester. Az a kőfaragó teljességre törekedett, számára az volt a természetes. Ugyanennek a templomnak a díszkapujánál tíz pár gyönyörűen csiszolt oszlop áll, melyekről akkor derült ki, hogy a barokk alkotásai, amikor a testaurátorok felfedezték, hogy az oszlopok háta, falnak támaszkodó része (amit a templomba lépő szintén nem láthat) nincs kifaragva, rücskös.

Én a láthatatlan virágokhoz vonzódom.

Olasz Ferenc Vissza