Mindörökké szerelem

Előszó

Szép és érdekes, hálás téma a szerelemről a szerelmes pillanatokról, az örök szerelmekről összeállítani antológiát. Ősidők óta kimeríthetetlen téma a szerelem. Ha saját életünkre, ifjúkorunkra visszaemlékezünk, vagy gyermekeink életét ovis kortól a felnőtt korig végig kísértük, miről is beszéltünk, beszéltek gyermekeink, mint a szerelemről. A szerelemről tini korban gyakran beszélnek, s ezt valamiféle "fertőző betegségnek" is nevezik. Ez fellángolhat, s gyorsan kiéghető valami, vagyis érzés is lehet. Ahogy a közmondásban is szokták mondani, vagy ma is mondják: "a szerelem öl, butít, s nyomorba dönt", esetleg őrült boldogságba is juttathatja a szerelmespárt. S ha versben, prózában adja vissza érzelmi világunk, az már közérdekűvé válik, s ugyanakkor közkinccsé lesz, ahogy az a fehér papíron, újságban, folyóiratban, antológiában megjelenik. A szerelmi sóvárgás vagy a beteljesült szerelem szavakban, költői jelzőkkel, hasonlatokkal gyönyörűen megfogalmazva, érzésvilágot kifejezve lesz szerelmi költészetté, szerelmi gyémántszavakká. Az antológiában megjelent versek is a megjelenés pillanatától világraszóló csengő, villogó kristálygyöngyökké válnak. Ahány szerző, annyiféle kisugárzás, annyi szókincs, hév és vágy jut kifejezésre. Elért cél, mely a szerelemben teljesedett ki, mind ilyen-olyan módon irodalmi értékké válik. Szerzők neve szerint külön nem emelek ki verssorokat, mert ahány szerző, annyiféle az érzelmi fűtöttség, annyiféle mesterségbeli fogást, kifejezőeszközt használnak, hogy azok értéket adva önmagukért beszélnek. Már az is értékelendő, hogy kinyilvánulásukat közkincsé adták, merték vállalni a nevük alatt kinyomtatott sorokat, a műveket, úgy a verseket, mint prózai írásokat. Mindezt szemérmetlenül, ki-ki a maga hitelesen átélt, vagy csak hitelesnek tűnő színlelés szerelmi vallomásnak tekintendő írásában játszva a szavakkal, s ezt versformába szedve mindnyájunk, az Olvasók örömére teszi, vagy tette meg. Ez is dicsérendő költői produkció, elismerendő teljesítmény. Erre is szükség van. ez is az életünk része, mint a harmatos reggelhez az arcot simogató napsugárhoz, mint a naplementében az elpiruló napkoronghoz. Ilyenek vagyunk mi. harmatosak, s el is tudunk pirulni e szerelmetes pillanatokban. Tudunk kitárulkozni, kibontakozni, tudunk csúcsra jutni. Az egymásért küzdés szenvedélyében a szerelemnek hatalma van. ereje, mindent elsöprő ereje van. De tudunk melankolikus állapotba is jutni, a hullámvölgyek s hullámhegyek ringatják szerelmi csónakunk. Vissza