Mindig úton, hazafelé

Előszó

Részlet a könyvből:

Négy óra .. . csupán egy-két perccel lehet több vagy kevesebb. Negyvenesztendős megszokás . .. Hiába kínozom, nem bírok visszaaludni. Pedig ma lehetne .. vasárnap van. Csak tavaszodna egy kicsit gyorsabban .. Kezdjük el a szántást. Kezdhetnők akár ma is ... A Meszesdűlőn még derékig ér a hó. Jól kitartott a tél.. . Anna későn feküdt le. István csak éjfél után jött haza. Biztosan ivott... Nem bírja az italt, háromszor is kint volt a fürdőszobában. Ö is megnősülhetne már. A másik kettővel fele annyi gondunk sem volt. Ha megnősülne, nem tekeregne annyit. Valami nem tetszik neki. Valamit forgat az agyában. De nem mond semmit. Az anyjának sem. Pedig Anna faggatja eleget. Nem rossz gyermek, csak ne volna olyan ... olyan nyugtalan. Panaszkodott rá az állatorvos. Azt mondta: István beképzelt, néha elfelejthetné, hogy az elnök fia. Még jó, hogy nem az én szemembe mondta. De itt túlzott az öreg! István sohasem takaródzott velem. Ha megteszi, most állatorvos. De letagadott. Azt mondta, hogy nem is hallott rólam. Nem férnek össze, ez az igazság. István jó technikus... Nem tud annyit mint az öreg, de sokkal lelkiismeretesebb. És ez elég ahhoz, hogy utálják egymást. Nem tehetek semmit. Az öreg doki úgy érzi, hogy elvesztette jó hírnevét. Hogy megcsorbult, az tagadhatatlan. Katona Jánosnál elsiette a dolgot. Könnyű volt kijelenteni: a tehén menthetetlen, le kell vágni azonnal. István három órát dolgozott, de kivette a borjút az anyjából. Szétdarabolta, de kivette. És megmaradt a drága tehén. Katona János ötszáz lejt akart adni Istvánnak, de István nem fogadott el egy bánit sem. Az öreg ötven lejt vágott zsebre a vizsgálatért, de Katona felesége kitámadta az úton és visszakérte a pénzt. Vissza