Mindent bevallhatok

Fülszöveg

Kötetben eddig meg nem jelent tárcák, a nagyközönség előtt ismeretlen írások, irodalmi csemegének számító ritkaságok, régen publikált és már-már feledésbe merült különleges vallomások és interjúk - a Mindent bevallhatok című Kosztolányi Dezső-válogatás egyszerre kínálja a felfedezés és ráismerés örömét az újdonságokra vágyó, kíváncsi olvasónak.
Hiszen mindnyájan tudjuk, ki volt Kosztolányi Dezső: a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója. De vajon milyen volt Kosztolányi Dezső? Nemcsak a költő, az író, a műfordító, hanem a jó-barát, a fiú, a férj, az apa. Milyen volt ez a zseniális ember - papucsban?
Ebből a sokszínű és sokhangú kötetből ez a kettős portré rajzolódik ki árnyaltan, érzékletesen. A sokoldalú, halhatatlanná lett művész és a hétköznapi, esendő, halandó ember arcképe. Szinte az egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig.
Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát:... Tovább

Fülszöveg

Kötetben eddig meg nem jelent tárcák, a nagyközönség előtt ismeretlen írások, irodalmi csemegének számító ritkaságok, régen publikált és már-már feledésbe merült különleges vallomások és interjúk - a Mindent bevallhatok című Kosztolányi Dezső-válogatás egyszerre kínálja a felfedezés és ráismerés örömét az újdonságokra vágyó, kíváncsi olvasónak.
Hiszen mindnyájan tudjuk, ki volt Kosztolányi Dezső: a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója. De vajon milyen volt Kosztolányi Dezső? Nemcsak a költő, az író, a műfordító, hanem a jó-barát, a fiú, a férj, az apa. Milyen volt ez a zseniális ember - papucsban?
Ebből a sokszínű és sokhangú kötetből ez a kettős portré rajzolódik ki árnyaltan, érzékletesen. A sokoldalú, halhatatlanná lett művész és a hétköznapi, esendő, halandó ember arcképe. Szinte az egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig.
Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: „Vagyok, ami vagyok." És arról, hogy kicsoda is ő valójában, számtalan, korábban nem ismert részletet megtudhat az olvasó. Kiderül, hogy mielőtt bicsérdista lett, vagyis csak nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott, kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával. Vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. Szeret kirándulni és különféle tréfákat kieszelni barátai ugratására.
Súlyos erkölcsi kérdésekről, a kor társadalmi problémáiról is nyilatkozik, és sosem beszél mellé. Bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. „A szavak oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek."
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Mindent bevalihatok című kötet.
Bevallom harmadszor, hogy hiszek a költészet öncélúságában, abban, hogy egy versnek, egy regénynek semmi más célja nincs, nem is lehet, minthogy szép legyen. Annak idején ezzel jelentkeztem. Akkor ellenzék voltam. Egy hazafi-askodó szólamokat hangoztató közösség azt követelte, hogy „valljak színt". Azt feleltem, hogy magyar vagyok, magyarul írok, s ennél nagyobb szerelmi vallomást nem tehetek népemnek. Verseim mellé nem voltam hajlandó erkölcsi bizonyítványt is mellékelni. Rövid ideig diadalmaskodott az elvem. Most újra ellenzék vagyok. Egy másik közösség, mely éppoly türelmetlen, de számban sokkal nagyobb, azt követeli, hogy mindenki, aki tollat forgat, az emberiség egyelőre homályos, fölöttébb tisztázatlan ügyét szolgálja, s csak arra esküdjék föl. Azt felelem ezeknek, hogy ember vagyok, embernyelven írok, és természetesen együttérzek szenvedő embertársaimmal. Nem vagyok azonban hajlandó verseimhez külön orvosi bizonyítványt is mellékelni, mely azt tanúsítja, hogy mennyit szenvedek miattuk, hogy nekem is fáj az, ami nekik Vissza