Mindenki téged keres

Előszó

Márk evangéliumáról sokan mondják, hogy akció-evangélium. Kétségtelenül az is. Az egyik leggyakoribb görög szó a szövegben a kai, ami legalább egy tucatféleképp fordítható az akkor-tól kezdve az ezután-on és a de-n keresztül az és-ig: számtalan összekötő szócska szerepét tölti be a szövegben. Ennek eredményeképp az események pörögnek, az akciók egymásba folynak, és remek együltő-olvasmánnyá teszik a könyvet. Márpedig egyben olvasni nagyon is megéri, mivel a szöveg építkezik.
Egy akció-evangélium olyan, mint egy akciófilm, az ember nem sokat vár a műfaj hallatán, legalábbis mély mondanivalót, gondos történetszerkesztést, árnyalt karaktereket semmiképp. Ez a zsáner mindig is a szórakoztatásról szólt. Aztán jött egy-két filmrendező, aki meglátta a lehetőséget, és elkezdte használni a pörgős formát többrétegű, csavaros cselekményű, nagyon kifinomult módon összerakott történetmesélésre. Telepakolta elsőre lényegtelennek tűnő pici részletekkel, amelyeknek a jelentősége csak a film közepe felé derült ki, remek kikacsintásokat rejtett el bizonyos kulcsfontosságú helyeken, a karaktereket pedig olyan módon dolgozta ki, hogy az már-már a görög drámákkal vetekedett.
Hát, Márk evangéliuma is ilyen. Rendkívül okos, sok-sok belső párbeszéddel az egyes részei között, melyek felfedezése mind-mind felér egy leleplezéssel. Az egész egy grandiózus mérnöki munka, egy antwerpeni gyémánt, annak minden gondos szimmetriájával, de közben a legjobb minőségű történetmeséléssel egybeszerkesztve. Egy akciófilmbe ágyazott művészfilm. Olyan, amilyet sokszor megnéz az ember, s mindig rácsodálkozik valami új trükkre, új mondanivalóra.
Kezdődjön hát a vetítés! Vissza