Előszó
Részlet a könyvből:
Megforgatta a kulcsot a zárban és benyitott a lakásba. Erős ételszag csapta meg az arcát. De nem az a kellemes szag, melyet a fövö-sülö ennivalók árasztanak, hanem az elégett étel szaga. Le sem tette a kabátját, kalapját és a konyhába sietett. Az üres volt. A tűzhelyen két edényben rotyogott valami. Az egyik födő nélkül állt, rotyogó tartalmából főzőkanál nyele meredt fölfelé. A másik edény letakartan, titokzatosan sistergett.
Erzsi megragadta a nyitott edényből kiálló főzőkanalat, belekavart a benne rotyogó tejberizsbe, aztán elhúzta a lángról. A másik edényről meg emelte a födőt. Ebben zöldségleves bugyborékolt.
- No, nem helyrehozhatatlan vész - állapította meg Erzsi, miután látta a helyzetet, és sietett menteni, ami még menthető volt.
A tejberizst átrakta egy tiszta lábosba, a leégett, lekozmált másik lábosba meg vizet engedett. A kráterként bugyborékoló levest a lángtól messzeállította. Aztán az anyja keresésére indult, aki így magára hagyta a konyhát. Ott talált rá az egyik ablaknál, amint mélyen kihajolva kémlelte az utcát. Köszöntötte, de nem kapott választ. Mintha megszűnt volna számára, ami befelé létezett. Az utca érdekelte, vagy valaki az utcán. Erzsinek nem kellett a fejét törnie azon, ki lehetett az a valaki, aki miatt anyja mindenről megfeledkezve, szinte már egyensúlyát vesztve hajolt az utca fölé.
A levélhordó.
A déli postát hozó levélhordó. Hátha hoz Mártától levelet ! Már közeledhetett a házhoz, mert Babochayné nagy lendülettel integetett, aztán jobbkezével lenyúlt, hogy a postás által felnyújtott levelet átvegye. Erzsi jól látta az ajtótól, ahol megállt, hogy egy kék borítékot és egy képeslapot kapott az édesanyja. A borítékot azonnal letette az ablakpárkányra. A lapot pedig mohón olvasni kezdte. De nem lehetett sok írás rajta, mert hamarosan a másik oldalát kezdte a lapnak nézegetni. Aztán visszafordított az írott felére. Másodszor is elolvasta. Aztán megint a képet nézte, aztán megint a ráírt sorokat olvasta.
- Vajjon megérte-e, hogy elkozmáljon miatta a tejberizs? - gondolta Erzsi, de az anyjának nem szólt semmit.
Csöndesen várt. Egyszercsak megfordult az anyja.
Vissza