"Minden ugyanaz másképpen"

Előszó

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulója számos mélyreható szemléleti változást hozott a magyar művészetben, s számos új személyiséget állított a kortárs művészeti élet színpadára. Ennek a változásnak az egyik legfontosabb eleme volt az új típusú narrativitás, amely a személyes kontextust, a személyiség közvetlen környezetének mozzanatait, a személyes mikro-történelem és mikro-közösség kis történeteit, a priváté story - szubkulturálisán is tipikus - mozzanatait, logo-szerű jelzéseit, képi és verbális szignáljait tekintette a vizuális közlés központi üzenetének. Különösen a szubkulturális jelzések szerepeltetése tekinthető e radikális szemléletváltás tipikus elemének, ami lényegesen megváltoztatta a művészi tevékenység lokalizációját. Az új narrativitás művésze nem általános érvényű, a személyes szférán, a személyesen megélt mikro-történelmen, a kulturálisan, szociálisan determinált mikro-közösségen túli dolgokról beszél, hanem a közvetlen, konkrét, privát világáról és annak összefüggéseiről. A szubkulturális elemek, az ifjúsági rétegkultúra mozzanatai, a rock zene és az e körül kialakuló alternatív életformák kulturális és szociális vonatkozásai az új narrativitás alapanyagává váltak. Megjelent egy - nem feltétlenül csupán kulturális - tribadizálódás, azaz az egyfajta kvázi törzsi kultúrára emlékeztető, saját érték- és kommunikációs, valamint jelrendszerrel rendelkező mikro-közösségi tudat, amely a összetartozást - ennek minden külső jelével együtt - az első számú identitáshordozó elemnek tekintette. Ebből következően ennek a mikro-közösségi tudatnak a kifejezése már önmagában is kimerítette a story fogalmat; a kvázi-törzsi kultúra megjelenítése, jelzéseinek, logo-szerű jeleinek, jelvényeinek, mindenfajta vizuális szignáljanak felmutatása, képi szerepeltetése már önmagában is narráció, elbeszélés volt.
Ez a művészet kontextusában bekövetkezett valóban mélyreható szemléleti változás természetesen összefüggésben állt a magyar társadalomban zajló szociális és mentális változásokkal, amennyiben rendkívül világosan érzékeltette nem csupán a korábban mesterségesen homogénnek ábrázolt és monolitikusán felfogott társadalom tényleges kulturális heterogenitását, hanem azt is, hogy ezt a kulturális élet mintegy magától értetődő jelenségként, ámbár minden bizonnyal nem tudatosan, nem analitikusan, elfogadta és természetesnek tekintette.
Ebben a kontextusban ef Zámbó István, illetve a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, - azaz a feLugossy László és Wahorn András körül szerveződő művészeti közösség - tevékenysége tipikusnak tekinthető a hetvenes és nyolcvanas évek fordulójától kialakuló új korszakban. Rockzene, festészet, performance, illetve az esztétizált életszituáció művészete természetes módon kapcsolódott össze tevékenységükben. Míg ef Zámbó István és feLugossy László művészetében bizonyos neo-szürrealista és neo-pop elemek épültek össze, addig Wahorn András némiképp expresszívebb, monumentálisabb, dekoratívabb festői nyelvet alakított ki. A fiatal szentendrei művészek érdekes módon viszonyultak a hosszú képzőművészeti múltra visszatekintő, s a nyolcvanas években liberalizálódó magyar gazdasági élet egyik kirakatává vált, turistaparadicsomként prosperáló Szentendre művészeti intézményrendszeréhez, illetve a két szentendrei művésztelep alkotóihoz. A Szentendrén élő nagy öregek, mint Korniss Dezső, Szántó Piroska, vagy az egy generációval fiatalabb Deim Pál, Kocsis Imre, mintegy távoli példaképként jelentek meg számukra; s ez a tiszteletteljes távolságtartás olykor egy-egy tipikus Deim -, vagy Korniss - motívum átvételében, vagy ironikus beépítésében mutatkozott meg. Valójában azonban ef Zámbó István, feLugossy László, Wahorn András egy másik Szentendrét, egy másik kulturális korszak szellemét képviselték: a nyolcvanas években gyorsan átalakuló, az idegenforgalomból meggazdagodó, az elburjánzó álnépies butikokkal és drága éttermekkel telezsúfolt, a különféle populáris kulturális rendezvényekkel, kiállításokkal, nyári fesztiválokkal a maga kulturális szerepét hangsúlyozó, Budapest divatos elővárosává vált Szentendre alternatív szubkultúráját. Vissza