Fülszöveg
Dr. Zádor Imre pszichiáter. Tizenötéves korában már tudta: orvos lesz. Hogy a numerus clausus ellenére bejuthasson az egyetemre, magyar irodalomból indult középiskolai tanulmányi versenyen: sikerrel. 1942-ben végzett, akkor csak a Zsidókórházban dolgozhatott, aztán jött a munkatábor, a bujkálás, az illegalitás, majd 1945 után végre hivatásának élhetett: főorvos lett a János kórházban, osztályt kapott a Kútvölgyiben. 1953-ban letartóztatták. Szovjet mintára cionista orvospert készítettek elő, melyben dr. Zádort szemelték ki fővádlottnak. S mivel Szalay András, a Rajk-per egyik áldozata jó barátja volt, készen állt a vád: az ő kémtevékenységét segítette. 1954-ben szabadult, nehezen tudott ismét talpra állni: a gyermekklinikára került. Aztán jött 1956. Elhagyta az országot: Ausztria, Argentína, majd harmincegy év Ausztráliában. S negyven év után, nyolcvanéves korában ismét itthon.
Mondhatnánk: jellegzetes huszadik századi értelmiségi életút. Zádor professzor azonban egy dologban...
Tovább
Fülszöveg
Dr. Zádor Imre pszichiáter. Tizenötéves korában már tudta: orvos lesz. Hogy a numerus clausus ellenére bejuthasson az egyetemre, magyar irodalomból indult középiskolai tanulmányi versenyen: sikerrel. 1942-ben végzett, akkor csak a Zsidókórházban dolgozhatott, aztán jött a munkatábor, a bujkálás, az illegalitás, majd 1945 után végre hivatásának élhetett: főorvos lett a János kórházban, osztályt kapott a Kútvölgyiben. 1953-ban letartóztatták. Szovjet mintára cionista orvospert készítettek elő, melyben dr. Zádort szemelték ki fővádlottnak. S mivel Szalay András, a Rajk-per egyik áldozata jó barátja volt, készen állt a vád: az ő kémtevékenységét segítette. 1954-ben szabadult, nehezen tudott ismét talpra állni: a gyermekklinikára került. Aztán jött 1956. Elhagyta az országot: Ausztria, Argentína, majd harmincegy év Ausztráliában. S negyven év után, nyolcvanéves korában ismét itthon.
Mondhatnánk: jellegzetes huszadik századi értelmiségi életút. Zádor professzor azonban egy dologban kivételes személyiség: a megélt viszontagságok után és ellenére egész életét sikeresnek, eredményesnek tartja, s fő mozgatóereje ma is az optimizmus, a mindig újrakezdés rendíthetetlen hite és akarása. S persze tapasztalatai átadásának, a kiküzdött bölcsesség átültetésének szándéka vezérli. Ma is aktív, dolgozik, gyógyít, utazik, szervez és ír.
1998-ban könyve jelent meg Lélekgyógyítás tengereken túl - Egy pszichiáter visszaemlékezései címmel, melyben nem volt más szándéka, mint mesélni, beszélni mindarról, amit átélt s mindezt az orvos, a pszichiáter szemével láttatni. S tudatosítani az olvasóban: miként tarthatja meg az ember évtizedeken keresztül a lelkesedését, az emberek iránti érdeklődését és szeretetét, megőrizve mindeközben lelki és fizikai frissességét. A könyv váratlan sikert hozott: elolvasása valóban olvasói élményt jelent. Sokan biztatták az orvos-írót: írjon tovább, mi történt itthon azelőtt és hazatérte után. S megszületett ez a könyv is. Benne a Börtönnapló s előtte-utána több valós vagy fiktív elbeszélés e gazdag életút állomásairól. Az írásokból persze egyértelmű, hogy dr. Zádor nemcsak írástudó ember, de kitűnő megjelenítő és atmoszférateremtő készséggel rendelkezik. Tud szelektálni, a lényegtelen mozzanatokat mellőzni s a fontosaknak hangsúlyt adni. S ezek már írói erények. A szakmai tapasztalatból származó finomságok (empátia, hiteles emberi arcok, tolerancia, lélektani motivációk) pedig tovább erősítik írásait. Tehát egyértelmű: el kell olvasni. Érdemes.
Vissza