Előszó
Részlet a könyvből:
Párizs, a világnak úgynevezett legkülönb városa, elmaradt mögöttem: belefáradtam nagyszerűségének élvezetébe. Nyugalom, nyugalom - sóhajtotta testem minden parányi idegszála....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Párizs, a világnak úgynevezett legkülönb városa, elmaradt mögöttem: belefáradtam nagyszerűségének élvezetébe. Nyugalom, nyugalom - sóhajtotta testem minden parányi idegszála. Fáradt voltam a háború zűrzavarától, az egy évig tartó harctéri élettől, nem kívántam mást, csak egy csendes zugocskát, ahol elfelejthetném mindazt, ami történt. Ezért siettem Fontainebleaun és Dijonon keresztül Svájcba.
Mindazt, amit utazásom alatt láttam, a barátságos neufchateli élményeket, ezt és amazt, máskor fogom elbeszélni. Most csak arról, ami ott történt a lauterbrunni völgyben.
Útitársaimat, akik nem egészen jól érezték magukat, Unterseeban hagytam és én egyedül, még azon a napon - egyszóval érkezésünk napján - felkészülődtem az útra.
Vezetőm - jól megtermett ember - szaporázott mellettem; én utána gyors léptekkel az égig nyúló sziklák közt áttörtető, fehéren tajtékzó Lütschine partján. Lauterbrunn közelében lecsapódtak utunkra a megszokott kis kéregetők, a maszatos apró gyerekek. Kedvesek voltak, mint az éhes fiókák, nem esett nehezemre alamizsnát adni nekik.
„I bi á gar zu armes Bübeli" - kiáltozták vontatottan a pöttöm tacskók és kinyújtották kezüket, ahogy csak bírták. Mihelyt megkapták az adományt, ezerféle szolgálatra ajánlkoztak, a legtöbbje persze a völgy legszebb pontjait akarta megmutogatni.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal